Amszterdami túra - ahogy én láttam...

Nézd meg képeinket!

Akciós utazásokat sosem szabad kihagyni (ezért indult a járat este), így tettem én is. Repülővel Amszterdamba. Sosem repültem, így bennem volt rendesen a para. De hát ez van, egyszer túl kell esni mindenen. A Ferihegy-i cseking pointnál frankón átnéztek mindent, nem viszek-e valamilyen, csúnya, rossz dolgot fel a gépre. Érhető. A repülőgép kicsi volt, persze mire számíthattam volna egy olcsó jegyért. Leginkább a repülő koporsó jutott az eszembe az egészről, ami 800 km/h sebességel szabott. Fel és leszálláskor a belem és a vérnyomásom simán a kifutópályán maradt, és még a füldugulás így befenyített. Trauma: nem lehet cigizni a repülőn, és az ablakokat sem lehet lehúzni, hogy jó kis huzat legyen (dög meleg volt). Sebaj. Leszálláskor legalább visszakaptam a lent hagyott szerveimet és a hallásomat. Egyet azonban nem értek, és a fenének sem fogom megérteni azt, hogy miért indul meg a nép leszállás után kifelé, mint a csürhe? De komolyan! Úgy mint a helyijáratos buszokon, csak itt nem kell jelezni. Áááh, sötétség leple szállt reánk.

Az amszterdami repitér nem semmi. Orbitálisan bazinagy. Tíz perc gyaloglás után kajakra azt hittem, hogy sosincsen vége. Amszerdamban vonattal közlekedtem. Befelé. Apropó, vonat. Namármost, az ottani vonatok luxusvagonokkal vannak felszerelve, nem úgy mint az itthoni, fossá szabdalt, greffitivel díszitett, hangos büdös vagonok. Ott más. Kultúra. Érdekes élmény az is, hogy egyik állomásnál felszállt egy böhöm nagy csóka a vagonba, és simán rágyújtott, pedig nem szabadott volna. Erre, odamegy egy cingár muki, és mondja neki, hogy fejezzék be. Szóváltás után a muki elmegy, valószínűleg beígért a csóka egy kiadós kloffolást, ha nem húzza el nyomban a patáit. Ez van. Itthon egy beszólásért minimum egy mokka lett volna a díjazás.

Nézd meg képeinket!

Végállomás - Central Station. Kiszállás után meglepően nagy tömeg várt. Sajnos nem rám, és még vörös szőnyeg sem volt. Villamos közlekedéssel jutottam a szállásig, érdekes volt. Elől ült a pilóta, hátul a jegyárus. Természetesen, jó hazai paraszt módra felszabtam a villanyosra, és letámadtam a pilótát - " aggyá má jegyet!" Hátraküldött. Nem tudtam mi van, aszittem ingyen van, vagy mi, kezdtem megörülni de láttam mégsem. OK. Szállás a belvárosban volt. Tuti hely. Panziószerűség, szép komfortos. Tv, rádió, internet minden. Legjobb a szállásban az volt, hogy reggel svédasztalos reggeli. Mit csinál a csóró magyar, aki ráadásül böszme, és csak 100 eurót visz ki? Természetesen rendesen bekajál, pofátlanul, hányásig. "Ridikülbe" nem tettem a szendvicset, bár biztosan nem szóltak volna érte. Na, majd legközelebb.

Szép hely - ez jött át először a városról. Full ferde házak, tuti nem voltak képpben a narkótól az építők - gondolom belülről nem, mert úgy necces lenne -. Összefüggő csatornahálózat övezi, ezeken vizibuszok közlekednek. Egyszer ki is próbáltam. Egyébként vizibuszról köpködni a vízbe jó dolog lehet, de nem csináltam, legközelebb ígérem megteszem, s újabb élménnyel gazdagítom magamat. A séták során kiderült, hogy drága hely. És rájöttem, hogy tulajdonképpen kajakra kimentem csórózni, de ezt ők nem tudták: Elég, ha én tudtam.

Nézd meg képeinket!

A belvárosban a bicikli és a villamos a sláger. Az utcán való közlekedésnek a barom biciklisek szabnak gátat. Rájuk kell figyelni, nem a villamosra, meg kóbor autósokra. Apropó kerékpár. Ilyen tréé bicajokat még nem láttam. A szint: az itthoni bicajok negyven évvel ezelőtt. Tipikus komcsi bicigli. Szerintem Kelet-Európából importálák jó olcsón, aztán ott meg eladják frankón sokér'. Egy használt cajga majdnem 120 euró volt. Akkor mennyi az új?! Mondjuk igazuk van, mert nem kell drága csúcsmodern krettyót venni ahhoz, hogy ellopják, lehánnyák, vagy belevágják a folyóba. Le kell zárni, bár az sem megoldás, mert attól még mindent le lehet lopni róla, ami vihető. 

Legyen az ember májer, vagy mi. Próbáltam keresni valami olcsó talponállót, kocsmát, de nem találtam olyan, igazi primitív lebújt, mint itthon. Hiába, mi magyarok mégiscsak tudunk. Alig öt perc alatt azonban találtam vagy három Coffe Shop-ot. Nagyon esztétikusak voltak, be is kanyarodtam az egyikbe. Véletlenül. Szépen illedelmesen viselkedtem, vigyorogtam, mint a telihold, akartam kérni valamit, erre odacsúsztatta a pultos bige a "menüt". Hmmm. Volt ott minden, hasis, mosolygós sütemények, joker is. Ejj, mi van itten kérem! Jó magyar állampolgárhoz méltóan természetesen csak egy jázminteát bombáztam be a szervezetembe. A gombászkodást is kihagytam, mivel van elég a lábamon, így nem kell plusz belőle. Kifelé mégis mosolyogva távoztam. Biztosan a feeling.

Nézd meg képeinket!

Kocsmázni jó, mindenki tudja - adjunk a májnak!
Piáért a legjobb a legközelebbi boltba menni, úgy olcsó, pubban vagy más helyeken egy pikoló sör 1, 5 euró, boltban 6 üveg 2,5. (Még jó, hogy vittem ki jó kis kommersz 500 forintos Vodkát, amit el tudtam szopogatni fázós, hideg időben.) Nagyon finomak a sörök. Ki kell próbálni: "vagy soha többé szeksz"!

Séta közben voltam olyan barom, és nem figyeltem, így pikk-pakk, piroslámpás negyedben találtam magamat. Rögtön levágtam a témát, hogy bazirossz helyre kerültem, illetve ez relatív. Érdekes élményben gazdagodtam a kurvanegyedben. Az egyik utcában mászkáltam, amikor benéztem az egyik kirakatba. Ott volt ám cucc rendesen, mindent kitettek a hölgyek. Magukért. Meg is álltam, nézegettem, mert nem mindennap látok efféle buxákat. Továbbsétálva már más érzés fogott el, amikor ugyanolyan kirakatban a lényegesen idősebb korosztály mutatkozott. - végülis kinek, hogy. Elgondolkodtam, hogy betérek egy jókis kirakat mögé, de húszeuróval a zsebemben valószínűleg csak a sliccemet tudtam volna lehúzni. No, meg a másik az, hogy nem szívesen vettem volna, ha egy bazinagy, böhöm strici a seggembe nyomna valamit. Szóval inkább letettem róla, és spuri.
Csóró vagyok, nem nekem való. Tulajdonképpen még a gyufám is elfogyott, és a hajléktalant kellett lehúznom tűzzel, hogy rá tudjak gyújtani a cigimre. Persze a csövesnek a pénz volt a fontos, nekem meg tűz. Hiába kínálgattam cigivel, nem kellett neki. Biztos úri csöves volt.

Egy gagyi mekdonálcos sajtos hamburger átszámolva 300 forint volt. De hát a szükség nagy úr, nem lehet mit tenni enni is kell, nem csak inni. Amúgy maga a holland népség barátságos, és szívesen segítenek mindenben.

Szumma szummárum, aki csövezni akar, annak tuti hely. Aki inni, kurvázni vagy egyéb halucinogén anyagokat akar a szervezetébe bejuttani, annak is: Amszterdam a Kánaán!

by tibi