Szombathelyi Televízió  a SZOMBATHELYI TELEVÍZIÓ videós hírportálja Feliratkozás hírlevélre
Főoldal
Televíziónkról
Műsoraink
Hírek
Médiaajánlat
Elérhetőségek
TV műsor
Galéria
Partnerek
Közérdekű
Galériák::
Képek rólunk
A kulisszák mögött
Sportgaléria
Képes történelem
Minden más

Pecaverseny tévésekkel - másodszor

A legbolondabb ember a saját kárán sem tanul - nagyjából így foglalható össze újbóli szereplésünk a horgászversenyen. A tavaly őszi, Csónakázó-tónál elért csúfos kudarcunk után ugyanis hagytuk magunkat meggyőzni, hogy igenis helyünk van Vaskeresztesen az V. Országos Vasi Rendőrkupa horgászversenyen. Persze most sem csalódtunk: sikerült megcsípni a "futottak még" kategória egyik legelőkelőbb helyét.


 
Ápolandó az egyenruhás közeggel fenntartott kapcsolatainkat, némi töprengés után rábólintottunk a szereplésre. Felállt tavalyi csúcs-szuper-fantasztikus csapatunk kétharmad részben, plusz portás, exrendőr barátunk, a Pinka avatott ismerője. Így vágtunk neki az előttünk álló, cseppet sem lebecsülendő próbatételnek.
 
Semmit nem bíztunk a véletlenre: beszereztük a legjobb csalit (friss, minőségi, emberi fogyasztásra is alkalmas konzerv-kukorica; és emberi fogyasztásra csak végső esetben ajánlott giliszta valamint csonti), a legaromásabb etetőanyagot, profi botokat, a leghegyesebb horgot és persze minden mozdítható szaktudásunkat.
 

Szupercsapatunk a bevetés előtt

Médiacsapatunk versenyen kívül mérette meg magát, ez azt jelenti, hogyha mi fogtuk volna a legtöbb halat, akkor se mi nyertünk volna. Ez a veszély azonban nem fenyegetett. Nem voltak túl nagy elvárásaink. Reálisan felmérve esélyeinket a "becsülethal" kifogására pályáztunk.

A becsülethalra várva

Három szektorban (vadvíz, holtág, tanpálya) foglaltak helyet a versenyzők, mi a 3. számú helyet húztuk a reggeli gyülekezőn, majd szétszéledtünk a szélrózsa minden irányába. Az élővizen a környezetre nem lehetett panasz, csodálatos kilátás, gondozott patakpart, árnyék (!), madárcsicsergés, tágas mozgástér, csend. A horgászat amúgy sem a kapkodó idegbetegek sportja, ez a közeg azonban még inkább lenyugtatott mindenkit.
 
Patakpart, kilátás, csend, árnyék

Nekiláttunk, ahogy kell: felszereltük a botokat, elkészítettük az etetőanyagot, majd rajtra készen vártuk a dudaszót. 9 órakor indult a viadal (hozzáteszem reggel 7-re kellett megjelennünk, ami egy koránkelést nem szerető ember számára maga volt a pokol).

A lelkesedésre nem lehetett panasz. Próbáltuk így, aztán úgy, meg amúgy. Csalit váltotgatva, kombinálva, úszós bottal, fenekessel. Erőfeszítéseinket végül siker koronázta: horogra akadt egy pisztráng. Ez azonban nem számított, a szervezők ugyanis közölték a reggeli eligazításon, hogy a frissen telepített állomány tagjait leszünk szívesek visszaadni a Pinkának, hadd növekedjenek még. Így hát az élmény megvolt, halszagú lett a kezünk, de a szákunk üres maradt.
 
A pisztrángot megfogni egyébként nagy élmény. A hal rendkívül kitartóan küzd, pörög-forog, ugrik, nagy cécót csap, aztán megadja magát. Hozzáteszem, igen finom és értékes hal. Persze nem csak pisztráng él a Pinkában, paduc, márna, domolykó, ponty is akadhatott volna a horgunkra, ha az a volna nem lett volna...
Ámde volt, így hát az első fogást követően kisebb hatásszünet következett, úgy 3 órás. Amikoris egyszerűen nem történt semmi. A halak aludni tértek, vagy sziesztáztak, esetleg ellátogattak horgászok által kevésbé bolygatott szakaszokra - egy biztos, a  csalit még csak meg sem környékezték. Ekkor előkerült az újság, a szendvics... Majd megjelent hétvégi, ügyeletes stábunk, akiknek elmondtuk kínjainkat, ők meg lekameráztak minket a nagy semmittevésben.
Lencsevégen a semmi

 
Aztán sms-es helyzetjelentés érkezett a holtágon vitézkedő csapattársaktól. Nevezetesen: "nálatok mi újság?" "á, csak a szokásos. semmi." "egy pisztráng, de ez ugye nem számít." "azért mi is fogtunk valami kis bigyót, szegénynek a szemébe akadt a horog..."
 
A holtági különítmény

Megnyugodtunk, hogy sem a holtági különítmény, sem a mellettünk helyet foglaló horgásztársak nem kapkodják a halakat. Teltek-múltak a percek, közeledett a verseny vége. 13 óra előtt kettő, azaz kettő perccel beköszönt egy újabb pisztráng, jelezve, hogy azért nem halt ki teljesen a halfauna. Erről már fotó is készült, hogy legalább bizonyítani tudjuk, láttunk halat a verseny 4 órája alatt.
 
Azért az élmény megvolt

A szervezőknek sok dolguk nem akadt a mi környékünkön, az összesítésnél egyszerűen nem volt mit lemérni. A vert had a turisztikai központnál gyűlt össze, szomorúan konstatálva, hogy bizony nincs ok a dicsekvésre. Az Ádám Dávid (vágó), Kolonics Eszter (szerkesztő) holtági csapat mérlege: 4 (!) deka. A Krizsán Zsuzsanna (szerkesztő), Czékus Károly (szerkesztő oldalbordája) duó mérlege 0 deka, így a tanpályán próbálkozók (Kovács Boldizsár, Nagy Dániel) csaknem fél kg-mal vitték a pálmát. Közben innen-onnan elkapott beszélgetésfoszlányokból kiderült, a többiek nem voltak ennyire bénák, volt, aki 2 kilós pontyot is zsákmányolt...
 
Szerkesztő és oldalbordája duó és a
nulla deka hal

Gondoltuk, felesleges megvárnunk az eredményhirdetést, így miután levontuk a következtetéseket, miszerint a törpeharcsák után a pisztrángokkal és pontyokkal sem sikerült közelebbi ismeretséget kötnünk, hazafelé vettük az irányt. Ez is megvolt. Dehát a részvétel a fontos...
 
(A versenyről készült hosszabb összeállításunkat Szolgálatban című magazinunkban láthatják május 20-án este.)

Krizsu
 

2009. május 11.




műsoraink - videóval
 
Híradó
Szombathely ma
Hétvége
Aréna
Műhely
Ma-Holnap
Mélylégzés
Rendszerváltók
Nyakkendő nélkül
Medicina
Telezöld
Élet-Forrás
Nyitott ajtók
Zsidó Mozaik
Civil Idő
Suliról sulira
iQor magazin
Vasi Kaleidoszkóp
60 Plusz
Generációnk
A Szombathelyi Egyházmegye kincsei 1.
A Szombathelyi Egyházmegye kincsei 2.
A Szombathelyi Egyházmegye kincsei 3.
Szent Márton nyomában a Szombathelyi Egyházmegyében