"Hát én sose vettem észre, hogy érzelmei volnának. A haragját, azt észrevettem."
A női egyenjogúság haladó gondolkodású élharcosa és a kozervatív hajógyáros házassága tönkremegy, az anya három gyermekével Madeira szigetére menekül. 18 év után térnek vissza Londonba, hogy beilleszkedjenek az angol felső középosztályba - innen indul a történet. A gyerekek véletlenül találkoznak össze apjukkal, és elkezdődik a cseppet sem zökkenőmentes családegyesítés.
Valló Péter - rendező
"Olyan sokrétűen foglalkozik a férfi-nő kapcsolattal idősebb korban, fiatalabb korban, egymásra találva, elválva, azt gondolom, mindenki, aki élte egy kicsit az életét, talál magának benne jó anyagot, ami a saját életére emlékezteti."
Shaw 1900-ban bemutatott műve semmit sem veszített aktualitásából: rámutat az emberi kapcsolatok bonyolultságára, miközben nyelvet ölt a társadalmi konvenciókra. Az egyszerű pincérnek jogtudós fia van, a jómódú hajógyárosnak infantilis gyerekei, a szegény fogorvos pedig elvehet egy gazdag lányt.
"Vendég vagyok a saját családomban!"
Az események előrehaladtával az érzelmeket lesajnáló, zord lelkű apa személyisége változik legtöbbet.
Trokán Péter - színész
"Magának való, pokróc természetű, goromba öregemberből játékos bohóc lesz, ha a gyerekei elkezdenek hatni rá, ez hiányzott neki 18 éven keresztül.
"És maga? Én? Rendben uram, tudjuk, hogy Crampton út mit szeret."
A komornyiké a villámhárító szerepe, aki mindig a megfelelő pillanatban lép színre. Bölcsessége, élettapasztalata a fiataloknak is irányt mutat.
Szerémi Zoltán - színész
"Mozgatja a szálakat, mindig figyel, mindig akkor lép be, nem tudni, hogy hallgatózik, vagy megérzi, de valahogy mindig, amikor konfliktuózus helyzet van, akkor William belép, mint a megoldó ember."
Az előadás péntektől látható a Weöres Sándor Színházban.
