“Tartuffe egy szent! Kezeskedem érte, ha kell, tűzbe teszem balt, jobbot könyékig!”
Így kel az erkölcsösséget színlelő Tartuffe védelmére a családdal szemben Orgone anyja, akinél már csak fia hisz jobban a nagy csalónak. Moliére klasszikusát mai helyzetbe ágyazva mutatja be a Weöres Sándor Színház társulata. A hiszékenységet kihasználó betolakodót Mertz Tibor formálja meg, aki szerint hiba lenne élni a szerep által kínálkozó kikacsintás lehetőségével.
Mertz Tibor - színművész, “Tartuffe”
“A figura mindig is el akarja rejteni az ő igazi énjét, és azt akarja elhitetni, illetve láttatni akarja azt a szerény, hites embert. Tehát az egy téves színészi felfogás, és ez ellen küzdeni kell, mert nagyon adja magát a szöveg, hogy egy picit rájátsszon az ember.”
Orgone, a családfő senkire nem hallgat. A lányát Tartuffe-nek szánja, a vagyonát is ráiratja, abban a hitben, hogy a legszentebb és legerkölcsösebb emberrel van dolga. Bajomi Nagy György nem először áll színpadon ebben a darabban, igaz, most más játékot várnak tőle.
Bajomi Nagy György - színművész, “Orgone”
“Mai színjátszást szeretnénk, nincsenek vígjátéki elemek. Inkább ilyen tragikomédiának nevezném ezt az egészet. Mi komolyan próbáljuk venni a helyzeteket, és a helyzeteknek az igazságát próbáljuk megkeresni.”
A hiszékeny Orgone a végletekig kiáll Tartuffe mellett, pedig a férfi már rég a nejére pályázik.
“Vetkőzz! Hogyan? Ahogy mondom, vetkőzz!”
Moliére színdarabját már a megírása után betiltották, pedig a gúny tárgya nem is csak XIV. Lajos és a 17. századi papság volt, hanem a teljes képmutató felső osztály. A mű erősen épít a szövegre.
Béres Attila - rendező
“A Parti Nagy Lajos megtartotta a Tartuffe történetét, a maga nyelvi bravúrjával és fordítói leleményével tulajdonképpen teremtett egy új világot. Tehát nyelvében, textuálisan azt gondolom, hogy ez egy bravúr, amit a Parti Nagy megírt.”
A színpadképileg is kortárs megoldásokban bővelkedő Tartuffe-feldolgozást május 5-én mutatják be a Márkus Emília-teremben.
