Hírek

Sipos Csaba festőművész kiállítása

2011. szeptember 20., 19:24

Én az ecsettel próbálom megragadni, megfogalmazni és átadni mindazt, amit látok, érzek, tapasztalok, ahogy én látom a világot. Ha közönség előtt bemutatott képeimmel csak egy embernek szerzek csak ötpercnyi örömöt, már megérte. - így vall magáról az a Sipos Csaba, akinek szeptember 5-én nyílt kiállítása az Uránia udvari kávéházban, és aki 10 éven át tartotta magát inkább utazónak, mint bármi másnak.

Sipos Csaba, festő
"Talán 1998-ban kezdődött, akkor mentem ki először hosszabb útra Izraelbe. ... Megérkeztünk a Telavivi reptérre, és onnan elindultak a kalandok. Az angol nyelvtudásom kevés volt, az övé a nullával egyenlő, a munka sem volt leszervezve. Első ékszaka a tengerparton aludtunk, törölközővel takaróztam. November volt, a hajnalok, regelek már hűvösek voltak, Valahogy így kezdődött."

Három évet töltött itt, megtanult angolul, számos kultúrát, sokféle embert és világot ismert meg. Meghívták Írországba, de Új-Zélandon kötött ki, ez volt a következő nagy állomás. Közben hátizsákkal utazgatott, bejárta a Kínai félszigetet, a Vörös-tengerben búvárkodott, elment az Egyiptomi sivatagba, és hajózott a Níluson. És festett, természetesen.

"Tulajdonképpen az utazás inspirált festésre. Magyarországon nem igazán festettem. Külföldön a szabadság, és a sok idő az, ami inspirált. A szabadság alatt azt értem, hogy stessz mentes, csak a munka volt, semmi család. Nagyon gyakran egyedül laktam, és a régi emlékek újra feltörtek. A rajzolási hobbi, rajongás, és igazából a festés is. Izraelben kezdtem el festeni többnyire."

10 év telt így, festéssel és utazgatással. Sipos Csaba azt mondja, bárhol otthon tudja magát érezni, még soha nem volt honvágya. Izgalmas, kalandos az élet,-mondja-, mégis úgy döntött, haza jön, letelepedik, és megmutatja munkáit a közönségnek

"Szerintem ezt az élet magában hordozza, és szerintem szükségesek az ember életében a változások. Aki megmarad egy bizonyos szinten, akkor ott nincs növekedés, egyszeszcsak elkezd stagnálni. Izgalmas volt ez az időszak, és az utazás, 10 év lehetett, szükséges volt, úgy érzem. De volt az életemben egy szükség, hogy ne egyedül folytassam, alapítsak családot, és építsek gyökereket".

A természet, a tenger, és a vad világ a témája az "Egy utazó szemével a világ körül" című tárlatnak. Harmónia, összhang árad a képekből, egy olyan ember munkáját tükrözik, aki nemcsak a hullámokért, de az életért is rajong.