Hírek

X. Savaria Katonai Bajtársi Találkozó

2020. február 10., 13:11

Tizedik alkalommal találkoztak a 2004-ben megszűnt Savaria Laktanya egykori katonái. A bajtársi találkozó a magas rangú tisztek mellett az egykori közlegények is részt vettek: mindannyian csak a szépre emlékeztek a múltidéző baráti beszélgetésen.

X. Savaria Katonai Bajtársi Találkozó

A műveleti tartalékos törzszászlós Bondár György egyenruhában várta a vendégeket. Ő szervezte a bajtársi találkozót.

Bondár György - főszervező
“Amikor eldőlt a rendezvény megrendezési lehetősége, akkor azt mondták, hogy milyen jó lenne, ha katonai rendészek állnának itt, és milyen jó lenne, ha katonai forgalomszabályzó irányítaná a dolgokat, nos, én vállaltam, hogy motoros forgalomirányító vagyok a Magyar Néphadsereg kötelékéből.”

A jubileumi rendezvényre minden eddiginél többen, közel kétszázan érkeztek.

Az ajtónál “Hosszúpuska” állt két fiával. A főhadnagy még aktív korában kapta ezt a becenevet. A múltidézésre gyakorlótéri harcászati felszerelésben érkezett.

Varga Tibor - főhadnagy
“‘81-ben kerültem ide Szombathelyre, és ez az akkori öltözékem, és a felszerelésem; és ezen a találkozón a hagyományőrző részt ápoljuk.”

A megnyitón az alakulatok és a laktanya 2004-es felszámolására emlékeztetett Bondár György. Ezt követően a fegyverekre terelődött a téma: a puskáról beszélt Varga főhadnagy.

“Így meghajlik a cső, így előre, a lőporgáz bejön, és így hajlik a cső.”

Az egykori Garasin-laktanyában szolgálatot teljesítők könnyen megtalálták a közös hangot. Kiss Zsolt élete a katonai hivatás, ma műveleti tartalékos.

Kiss Zsolt
“1987-ben kerültem ide a szombathelyi, az akkor 37. Budapesti Forgalmi Dandárhoz, akkor szakaszparancsnoki beosztásban, és itt szolgáltam 2004. október 31.ig, amikor is egy híradós zászlóalj kiképzőtiszt S3-asként mentem szolgálati nyugállományba.”

A nehézségek összekovácsolják a katonákat, de az idő a keményebb pillanatokat is megszépíti - ezt vallja Kiss Zoltán nyugalmazott alezredes.

Kiss Zoltán - ny. alezredes
“Én azt gondolom, hogy valaki az élete folyamán nem véletlenül válik azzá, amivé válik, mi erre tettük fel az életünket, és becsülettel végig is szolgáltuk az egész életünket, nekem nagyon kellemes emlékeim vannak erről. - Akkor igaz az, hogy aki egyszer katona volt, az is marad egy életre? - Ez így van.”

A X. Savaria Katonai Bajtársi Találkozón emlékeztek azokra is, akik már nem lehettek közöttük.