2005 legnagyobb sporteseményére 28 magyar értelmi fogyatékkal élő sportoló utazik, hogy megméresse képességeit, legyőzze a versenytársakat, de legfőképpen önmagát, saját korlátait. Eunice Kennedy Shriver asszony, a tragikus sorsú elnök testvére kezdeményezésére 1968-ban alakult meg a Nemzetközi Speciális Olimpia Szövetség. Ez az egyetlen sportszervezet a világon, amely a NOB engedélyével nevében viselheti az olimpia szót. Az akció célja az volt, hogy bebizonyítsa, az értelmi fogyatékos fiatalok is képesek tartalmasabb, emberibb életre. Teljesítményük, akaratuk és szeretetük mindent legyőző erő lehet.
A fogyatékkal élőknek nagy tehertétel, hogy nekik az élet számos területén nem adatott meg ugyanaz a lehetőség, mint az egészségeseknek. A sport azonban mindent megváltoztathat. A fogyatékos emberek is képesek versenyezni, keményen küzdeni, képesek csapatjátékra és kimagasló eredmények elérésére is. A sport ez esetben üzenet is a világnak: ezek az emberek is megérdemlik a siker lehetőségét.
S, hogy miért Japán a téli világjátékok házigazdája? A választásban kiemelkedő szerepe volt Nagano kedvező éghajlati és földrajzi viszonyainak, a kitűnő sportlétesítményeknek, a szervező bizottság hihetetlen erőfeszítéseinek és a kifogástalanul működő nemzeti szövetségnek. Fontos szempont volt továbbá, hogy az 1998-as Téli Olimpia versenyhelyszíneit használják majd a speciális olimpikonok.
Hét sportágban rendeznek versenyeket. A magyarok alpesi sí, műkorcsolya, gyorskorcsolya, padló hoki és hófutás sportágakban állnak majd rajthoz. A snowshoeing hóban futást jelent, amelyhez egy speciális „hótalpat”, snowshoes-t használnak. 100, 200, 400 és 1600 méteres távokon indulnak a versenyzők. A jobb képességűek az 5 - illetve 10 km-es távot is teljesíthetik, a gyengébbeknek 25 és 50 méteren is rendeznek versenyt.
A téli olimpiát megelőző ausztriai edzőtáborban az edzők elégedettek voltak a versenyzők felkészültségével, s bár a hófutás fiatal sportág a magyar szövetség életében, úgy vélik, jól sikerülhet a magyarok első bemutatkozása a hótalpakkal Naganoban.
A padlóhoki igazi siker sportág a Magyar Speciális Olimpia Szövetségben. 1996-ban volt az az első nyilvános bemutató mérkőzése a sportágat meghonosító kőszegi csapatnak, egy év múlva pedig már a dobogó legfelső fokára állhatott a magyar floor-hockey válogatott a torontói Téli Speciális Olimpián. Azóta csak elvétve veszítenek a magyar padlóhokisok nemzetközi versenyeken. A sikereknek köszönhetően ma már 14 csapat játszik rendszeresen Magyarországon.
A téli olimpia sportágai között szerepel a padlóhoki, utalva „rokonságára” a jéghokival, amely azonban túl veszélyes lenne a fogyatékkal élő sportolók számára, így ennek szelídített változata szerepel a Speciális Olimpia hivatalos sportjai között. Ennek ellenére, a floor-hockey igazi kemény, férfias sport. 25 cm átmérőjű, középen lyukas filckorongot, 120 cm hosszú filcvégű bottal terelgetik a versenyzők. A látványos, gyors, dinamikus mérkőzéseket fedett teremben, padlóburkolaton játszzák.
A magyar válogatott összeállítása egyszerre volt könnyű és nagyon nehéz: a remekül játszó hokisok közül kik szerepeljenek vajon a válogatottban? A kőszegi edzőtáborban azonban már a csapatkovácsolás volt a feladat. 28 értelmi fogyatékkal élő magyar sportoló indul Japánba. 2005. február 25-én a Naganoi Olimpiai Csarnokban nemzetközi és a japán tradíciókkal, sajátosságokkal megálmodott és a Speciális Olimpia koreográfiájának megfelelő nagyszabású nyitóünnepségen lobban fel a „Remény lángja” - és jelzi a világnak; fogyatékos embertársaink várják, kérik figyelmünket, a biztatást és az elismerést.
