Heine zsidó kereskedő családban született, ám nem sok üzleti érzéke volt. Jogi tanulmányai közben kezdett érdeklődni irodalmi témák után. 1826-ban megjelent Dalok könyve című verseskötete, amellyel hatalamas sikert ért el. Olyan szavakat használt költeményeiben, amelyekkel szinte minden társadalmi réteghez elért, a korábbi fennkölt stílus helyett köznapi szavakkal fogalmazta meg érzéseit.
A napóleoni háborúk után Franciaországban telepedett le. Szerzeményeiben a szabadság központi szerepet kapott. Az európai forradalmakat súlyos betegsége miatt - hátgerince teljesen elsorvadt -, ágyhoz kötötten kellett átélnie. Hangja elkomorult, költészetében a realizmus felé fordult. Életműve meghódította egész Európát, feledhetetlen alkotásaival kivívta az őt megillető helyet az irodalom nagyjai között.
