Metáltavasz az MSH-ban

Értesültem a hírből, hogy lesz egy buli, ami az MSH-ban lesz. Szóltam rögvest a cimboráimnak, jöjjenek ők is, mert kihagyhatatlan. Délutánra már beszereztük a megfelelő piamennyiséget, hogy kellőképpen benyomva tudjunk bemenni a buliba. Mert ugye, inni jó, és szeretünk is, viszont költeni nagyon nem. Végül a legmegfelelőbb választás hat liter vörös bor lett, amit természetesen fenyomtunk kólával, hogy jobban csússzon a finom nedű. Este hat órakor Sittyóval (unokaöcsém) elindultunk a legközelebbi park felé, ahol volt a csekkpont. Hozzá kell tennem, hogy abszolút rokker stílusban közlekedünk, ízig-vérig. Bőrkabát, hosszú haj, meg minden, amit el lehet képzelni. Gyors kaja után, - mert ugye vedelni éhesen nem lehet, kell ami megfogja, - bemenetelünk a legközelebbi kajáldába és magunkba toltunk némi szilárd anyagot.

Beérvén a parkban, már ott vártak bennünket a többiek. Jó sokan voltak. :) Megkaptunk a fogyasztani valókat amit Maros cimboránk hozott (fííínom lukácsházi borovicskát), gyors mix, és nanáhogy nem vártunk: ittunk! Padon ülve, parkban a „természet” lágy ölén, nincsen ennél jobb. Hogy mit szóltak az emberek?! Igazából nem érdekelt senkit, nem höbörögtünk, nem tettünk olyan dolgot, amibe bele lehetne volna kötni.

A rokkerélethez hozzá tartozik a bőrkabát. Namármost, kaptunk zuhanyt az égből, de mivel a Sittyónak volt bőrkabátja - jó nagy -magunkra és a jányokra teríttettük, így kész is volt a sátor. És, mintha mi sem történt volta folytattuk tovább. Az eső után szép szivárványt láttunk - nem az elfogyasztott alkoholmennyiségtől.

Tíz óra körül sikerült szép állapotban eljutni az MSH-ig, akkor már kajak bulihangulat volt. A helyszínen mindenki gondoskodott a bejutásról. Kellemes iluminésön állapotban bementünk. Mivel italt nem lehetett bevinni, kint elfogyasztottunk mindent, szabály: piát NEM hagyunk ott sehol.
Bejutás után, kellemes látvány fogadott. Mindenhol rokkerek. Hosszú haj, meg minden. Azonnal még jobb fílingem lett, gondoltam: ez JÓ buláj lesz, kérem. Mindenki mindenki ismerőse, puszi-puszi, pacsi-pacsi, irány a bár, hogy még jobb kedvünk legyen. A pofám a vattával vetekedett, úgy ki volt száradva mint az atom. SÖRT, korsóval! Vadászra úgy is jó, hogy legalább tudjak "pisilni", mert a sör ugyebár vízhajtó. Sokan voltak. De az a jó!

A fellépő együttesek sorrendje a következő volt: Rádió Criminál, Aquincum, Wisdom, Moby Dick, Tűzmadár és az Ossian. Bemászva a koncert színhelyére láttam – már amit még láttam -: kurva sokan vannak ott is. Királyság, be a tömeg kellős közepére, nem szarozni. Fergetegesek voltak az együttesek! Kitűnő hangosítás, profi világítás: le a kalappal a rendezők előtt! ÁVE! Mivel a közönség szereti a jót, a szart meg ugyebár senki, így hálásak is voltak már csak a hanguatból ítéve ezt meg. A fíling leírhatatlan, mindenki tombolt, persze kulturáltan, NEM barom módjára, mint egyes helyeken. Pozitív élmény, hogy mindenki rendesen be volt bökve, mint a disznó, de nem volt sem balhé, sem kötekedés. Mint, ahogy fent írtam, mindenki „szerette” egymást. Persze azért vannak faszkalapok, viszont nem kell általánosítani, hogy az összes rokker faszkalap.

Meg kell vallanom, hogy az Ossian együttest még nem hallottam, de fergeteges volt. A tömeg őrjöngött, bónusz számokat le kellett nyomniuk, hogy el tudjanak menni. Éjfél körül vége lett a párrénak, és kezdett szétszéledni a tömeg. Kicsit le kell pihenni, mielőtt folytatódik a turné, így felmásztam az egyik sarokba a többiek mellé a földre. Na, ott sem voltam sokáig, mert jöttek a rendezők és közölték velünk „el kell hagyunk a helyiséget”. Nem volt gond. Az MSH előtti lépcsőkön még összegyűlt egy kisebbfajta csoportosulás, de aztán szintén oszlott. Mit ad Isten, az egyik bokorban találtunk egy liter vadászt. Nem mondom, jól esett, mert kezdtem úgy érezni, hogy csökken az etil-alkohol az agyamban, és remegnek a megmaradt agysejtjeim.
Felmarkolva elindultunk, kerestünk egy közeli kocsmát, ahová be lehet menni kicsit melegedni. Mivel lomtalanítás volt hétvégén Szombathelyen, így kapóra jött két szék, amire le tudtunk ülni a Sittyóval. Trinkelni. Kényelem, luxus, csövezés. Alig volt két óra, valamivel el kell ütni az időt, hiszen csak reggel megy a vonatunk. Rövid kocsmázás után, reggeli. Kell a gyomornak vagy mi. Szeretem a lomtalítást, meg sikerült mentem egy öreg Commodore 128 számítógépet. Asszem, ezt híják guberálásnak ugye? Sebaj. Ami jó, az nem rossz!

Megmondom őszintén, hogy a vasútállomás igen messze volt. Főleg full részegen, és fáradtan. De legalább ott nincsen hideg, csövezni meg nem akartunk, az olyan tréé dolog. Vasútállomáson, az igen, az már penge. Bebotorkálva láttam, hogy hasonszőrűekkel van tele a pad, de szerencse volt még hely: lehetett szundítani. Kinek a pad, kinek a padló szimpatikus ugyebár! :)

Ki mit gondolt ott, azt nem tudom. De mivel mindannyian jól szituáltak és csendesek voltunk, így szerinem nem mond6tak rosszat rólunk. Aki meg igen, az meg bekaphatja a bréét. Hol várjuk vonatra, ha nem ott, ahonnét indul nem? Talán a villamos megállónál?

Függetlenül attól, hogy ki mennyit vedel, hol alszik, attól még lehet jó ember. Jó bulik ezek, de aki nem helyben lakik, annak bizony aktivan hozzá kell szoknia a csövezéshez. Legjobb esetben valami zárt helyen, nem parkban, ahol esetleg leköpik vagy lepisálják az embert. Vele jár. Ki nem hiszi, járjon utána. Mellesleg jót tesz egy kis metál a szervezetnek :). Ilyen lehet talán egy rokker élete, de szerinem semmiben sem különbözik a diszkós élettől. Ugyanúgy lenni kell valahol, itt legalább nem kell bogyózni a jó kedvért, és nem kell azt várni mikor kötnek beléd...

Rock' Roll Forever!