„A zene a lélek költészete, a költészet pedig a lélek zenéje." - ezekkel a szavakkal nyitotta meg a találkozót Kőszegen a zeneiskolában Bősze Éva. Mint mondta, nincs is annál szebb, mikor két ember között találkozik a gondolat. A Párversek című antológia összeállítója tetemre hívás helyett játékra ösztönözte a vasi költőket.
Tóthárpád Ferenc - költő
"Az ötlet az enyém, és igazából az első párvers abból született - ugye a párvers egy irodalmi fogalom. Most nem az azonos verssorok ismétlódéséről van szó, ez egy új fogalom. Tulajdonképpen mikor van egy hívóvers, a másik pedig arra válaszol. Az első ilyen párvers volt Szokoly Tamásnak az Engem ne című verse, amire én írtam egy másikat.
Mindhárom fejezetben a szerkesztő már-már matematikusokat is megszégyenítő logikai képletek alapján határozta meg, hogy ki, kinek a versére válaszoljon. A szerkesztő szerint jó antológia nincs. A sokszínűség előny, de hátrány is. A karcsú könyv 14 vasi költőt invitált játékra, nem mindennapi módszerekkel, ahogy az is ritkaság, hogy köztük öt költőnő is felvette a speciális kesztyűt, a tollat.
Bősze Éva - költő
"Kezdettől fogva ismertem Tóth-Árpád Ferencnek ezt a szándékát, hogy párverseket hoz létre, és tetszett a gondolat, hogy hívó és válaszversekben fejeződhet ki egy alkotónak a gondolata. Amikor megkaptam a hívóverseket, valóban született is olyan új gondolat, amit - éreztem, hogy verssé kell formálni. De természetesen van közte olyan versem is, ami már létezett korábban. Azt viszont tőlem mint hívóverset építette be az antológiába Árpád."
42 vers talált keresve párra a szigorú szabályok és a szerkesztői önkény hatására. Az antológia 10 éves időszakot ölel át, azóta nem született ilyen gyűjtemény. Szelete mindössze a megyei irodalomnak - mondta szerényen a szerkesztő. Ahogy Bősze Éva fogalmazott: „Hömpölyög és árad a szó, mint egy folyam, ha összeölelkeznek, rímekké állnak össze, akkor vers lesz belőle".
