November elseje, mindenszentek napja azoknak az üdvözülteknek a közös ünnepe, akiket nem avattak szentté, illetve akik nem kaptak külön napot a naptárban. Mindenszentek napja a halottak napjának vigíliája, azaz ünnepi előestéje.
Mindenszentek egyetemes ünneppé 844-ben, IV. Gergely pápasága alatt vált. Az utána következő napot, halottak napját 998 óta tartják november 2-án. Ez az ünnep összefügg azzal a századvégi szorongásos hangulattal, mely 1000-re a világvégét várta. Ilyen elképzelések mellett igyekeztek a halottakkal "jóban lenni", az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. A sírokon gyertyát gyújtottak, hogy a "szegény, fázós lelkek annak fényénél melengethessék magukat".
Halottak napjának hetét a halottak hetének is nevezik. Ezen a napon szokás a sírok megtisztítása, feldíszítése és a gyertyagyújtás. Többfelé úgy tartották, hogy mindenszentek és halottak napja közti éjszakán a halottak miséznek a templomban, és amíg a harang szól, hazalátogatnak szétnézni. Ezért minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy az elhunytak eligazodjanak a házban.
Sokfelé szokás volt, hogy a halottak számára megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra. A "halottak hetén" munkatilalom volt, csak a legszükségesebb házkörüli teendőket végezték el. Tilos volt ilyenkor gyalulni a káposztát télire, mert elromlik, "meglágyul".
A sírokat fenyőággal vagy mohával rakták körbe, és a "bánat virágával", krizantémmal díszítették. A gyertyákat az esti órákban gyújtották és addig maradtak mellette, amíg "csonkig" nem égett.
A néphit szerint, aki virágot szakít a sírról, azt elviszi a halott. Az égő gyertyát pedig nem szabad más sírra tenni, mert annak a halottnak a bűne, akinek a sírjáról elvették, átszáll a másik lelkére. A falvakban minden síron legalább egy szál gyertyát elégettek, ugyanis úgy vélték, annak a fénye egész évben kitart, világít a másvilágon és nem kell sötétben bolyonganiuk a lelkeknek.
gondola.hu
