A kecskefűz szabadállásban erőteljes cserje, de erdei állományban akár 8-10 méteres fává nőhet. A a széleslevelű fűzeink közé tartozik, sőt, ennek a fajnak a legnagyobb a levele.
Balogh Lajos - botanikus-muzeológus, Természettudományi Osztály, Savaria Múzeum
“A porzós barkák kora tavasszal kibújva a rügytakaróból apró kis selymes babácskákat képeznek, ez ugye a nevezetes barka és hát maguk a termések pedig apró toktermések, amiken szűrcsomók vannak és ennek segítségével a szél messze repítheti ezeket. Termőhelyi igényét tekintve a kecskefűz az egyetlen fűzfajunk, ami nem kötődik a vízhez, hanem üde lomberdők, erdei írtások, szegélytársulások, kavicsgödröknek egy nagyon jó alkalmazkodóképességű, pioneer, tehát elsőként települő fafaja a kecskefűz.”
Hazánkban általánosan elterjedt, elsősorban a dombvidékeken és a középhegységeken láthatunk ilyet. A vágási területeken tömegesen szaporodik el és gyorsan növekszik, emiatt régebben az erdőgazdaságban gyomfának tekintették. E tulajdonságai miatt azonban az értékesebb, állományalkotó fafajoknak a védelmezőjévé válik. A kecskefűz korai virágzású, ezáltal jó mézelő, anyagát pedig elsősorban a cellulóz gyártásához használják fel. Az ország feltehetően legidősebb ilyen fáját Balogh Lajos fedezte fel csaknem 26 évvel ezelőtt.
Balogh Lajos - botanikus-muzeológus, Természettudományi Osztály, Savaria Múzeum
“A kecskefűz igazából nem hosszúéletű fafaj. Nagyon ritkák a 60, 70 vagy idősebb példányai. 2000-ben találtam meg a vasi hegyháton, Petőmihányfa szőlőhegyén egy 312 centiméteres törzskörméretű egyedét, amelyet védelemre javasoltam és a petőmihányfai polgármesteri hivatal és a győrvári körjegyzőség és a természetvédelmi hatóságok körében ez pártfogásra talált, védetté is vált, de sajnos később 2 év múlva ez a fa elpusztult.”
Az Országos Erdészeti Egyesület 1996 óta választja meg az év fáját. A kecskefűz a rezgőnyarat és a hamvas égert előzte meg a szavazáson.
