A Magyar Rovartani Társaság tavaly odúlakó fajokat jelölt az év rovara címre.
Vig Károly - igazgatóhelyettes, Savaria MHV Múzeum
“Az vezette a társaságot az éppen odúlakó fajok jelölésére, hogy az elmúlt évtizedek magyar erdőgazdálkodása sajnos nem kedvezett az öreg odvas fáknak, a böhöncöknek, ahogyan például a gyomfáknak sem, tehát ezeket mind mind kitermelték az erdőből, hiszen így egészen más erdőképet kaptak, illetve a gazdasági célok is meghatározóak voltak ebben a döntésben, ezáltal rengeteg élőhely megsemmisült, amely nagyon sok rovarfajnak adott élőhelyet, éppen ezért szerettük volna a figyelmed az odvas fák fontosságára irányítani azzal, hogy odúlakó fajokat jelöltünk.”
A gyászbaglyot és a remetebogarat előzte meg a párducmintás hangyaleső 2731 szavazattal.
A lárva és a kifejlett rovar egyaránt ragadozó életmódot folytat. A legtöbb hangyaleső faj lárvája tölcsért ás a homokos talajban, annak mélyén várja áldozatát, amely ha belepottyan, előbb-utóbb a hangyaleső szájában végzi, aki kampósszájszervével kiszívja belőle a nedvet. A párducfoltos hangyaleső lárvája odvas fák korhadékában él, az ott élő egyéb rovarokat fogyasztja.
Vig Károly - igazgatóhelyettes, Savaria MHV Múzeum
Maga az imágó, tehát a kifejlett hangyaleső csapongó röptével szitakötőre emlékeztet, de könnyű megkülönböztetni, mert a csápja hosszabb és bunkós végű, mint a szitakötőké és nem is repülnek olyan gyorsan és kecsesen. Az imágó is ragadozó, este, éjjel repül a fényre, tehát adott esetben lámpák alatt is találkozhatunk velük.
A párducfoltos hangyaleső hazai elterjedéséről és életmódjáról jelenleg keveset tudunk, így az év rovara kampány arra is felhívja a figyelmet, hogy aki találkozik a fajjal, töltse fel tapasztalatait az weboldalra, ezáltal egy-két éven belül több ismeretünk lehet erről az izgalmas és csodálatos fajról.
