A voksok csaknem felét a sávos szitakötő kapta az Év Rovara 2025-ös internetes szavazáson, megelőzve az orrszarvúbogarat és az öves tavaszi araszolót. A Magyar Rovartani Társaság jelöltjeinek közös jellemzője az ivari kétalakúság, vagyis a hím és a nőstény egyedek megjelenése nagyban eltér egymástól. A Savaria Múzeum több, mint háromszázezres példányszámú rovar-gyűjteményében mindhárom faj preparált egyedei megtalálhatóak. A sávos szitakötővel leggyakrabban sík- és dombvidékeink vízfolyásai mentén találkozhatunk.
Vig Károly - tudományos igazgatóhelyettes, Savaria Múzeum
A hímek azok, amelyek jobbára figyelemfelkeltőbbek, hiszen szárnyukon jellegzetes széles, fémes-kék sáv húzódik, amely tényleg magára vonja a szemet. A testük is élénken csillogó fémkék. A nőstények kevésbé feltűnőek, de ők is ragyogó fémes-zöld színűek, és a szárnyuk is nagyon szép zöldes színű, illetőleg van rajta még egy fehér ál-szárnyjegy, ami szintén világít szinte a zöld háttér előtt
A kifejlett sávos szitakötő legyekkel és szúnyogokkal táplálkozik. Kóborló példányaik tavak mentén, kertekben, vagy akár Szombathely belvárosában is megtalálhatók.
Vig Károly - tudományos igazgatóhelyettes, Savaria Múzeum
Nyilván minél szebb, minél erősebb egy hím, annál kitüntetettebb párzóhelyet képes magának elfoglalni. Egy kicsit a szelekciót itt is a minél szebb, minél erősebb irányába dolgozik. Tehát valóban, egész nyáron találkozhatunk vele, és szerencsére még viszonylag gyakori az országban, bár a korábbi gyakorisághoz képest megritkult.
Hazánkban nem védett faj, noha az egyre gyakrabban tapasztalható aszályos időszakok, a kémiai szúnyoggyérítések és a nem megfelelően végzett mederkotrások miatt példányszáma csökken. A sávos szitakötőn keresztül a Magyar Rovartani Társaság 2025-ben a természetbarát vízgazdálkodás szükségességére hívja fel a figyelmet.
