„Kanyarog ez az út, és ez fogja jelképezni, hogy visszamegyünk az időben.”
A földön kanyargó kötélen egyensúlyozva repültek vissza a X. századba, a honfoglalás korába a Weöres Sándor Óvoda kisgyermekei a Szellemi Kulturális Örökség napjára szervezett hagyományőrző foglalkozáson. Bogdán Krisztina - Vas megye egyetlen solymásza - a zenével, mesékkel színesített alkalomra különleges vendéget is hozott magával, Gyöngyszemet, a vándorsólymot. A természet, az állatok, különösen ezek a ragadozó madarak fontos szerepet játszottak őseink életében. A solymászat nemcsak egy hagyományos vadászati mód volt a számukra, hanem úgy tartották, a magyar nép lelke tükröződik a sólymok szemében.
Bogdán Krisztina – solymász
“Múltunk nélkül nincs jövőnk! Kicsit paradoxonnak tűnik, de az az igazság, hogy ezek a múlt értékei teljesen újdonságként hatnak a gyerekek számára, és én azt gondolom, hogy nagyon is meg kell mutatni, hogy honnan jöttünk és hova tartunk. És pont ezzel a hagyománnyal tudjuk megmutatni, hogy milyen értéket képvisel a magyar nép.”
„Süss fel nap”
A zenés foglalkozáson a táltos dobokat is megszólaltatták a gyerekek és naphívogatókat énekeltek, hiszen a honfoglaló magyarok azért is küldték fel az égre a sólymokat, hogy azok lehozzák magukkal a napot. A jurtában a foglalkozásvezető arról mesélt a kicsiknek, hogyan éltek őseink.
Bogdán Krisztina – solymász
„Én azt gondolom, hogy minden magyar kisgyermek a népmesék által is megkapja azokat a kincseket, azokat a mondásokat, hogy például: jótett helyébe jót várj, vagy a táltos paripa is megjelenik a mesékben. Ez mind őrzi ezeket a kincseket, amikre szükségük van. És olyan, mint a hamuban sült pogácsa a tarisznyában, amit nekünk kell beletenni felnőtteknek, hogy ne felejtsük el, hogy kik vagyunk.”
A Weöres Sándor Óvodában tehát nemcsak a keresztény vallás ünnepeit, a népszokásokat ismerhetik meg a gyerekek, hanem bővebben a különböző korokat és a kevésbé ismert ősi hagyományokat is.
Füziné Renácz Zita – óvodavezető, Weöres Sándor Óvoda
„Ugye a gyerekeink úgy élik meg, mint egy nagyon jó kis élményt, azt mi tudjuk felnőttek, hogy ez is egy kulturális örökség, a solymászat. És nagyon sokszor hívjuk még a kolléganőt, amikor állatasszisztált foglalkozást tart a gyerekeinknek. Ott is élményszerűen, az egy kicsit a fejlesztő tevékenységekre vonatkozik. És a mi óvodánkban nagyon régóta kitüntetett helyet foglal el a hagyományőrzés, ugye itt van a jurtánk is.”
A foglalkozás osztatlan sikert aratott a gyerekek körében, sok új tapasztalatot szereztek múltunkról, ősi világunkról, amelynek megismertetése Bogdán Krisztina egyik szívügye.
