Az arisztokrata származású Esterházy János azért lépett politikai pályára, hogy segítse az övéit: hirdette a magyarság pártok feletti összefogását. Ellenezte az erőszakot, ő volt az egyetlen, aki 1942-ben nem szavazta meg a zsidók deportálásáról szóló törvényt, 44-ben pedig memorandumban tiltakozott Magyarország megszállása ellen. Zsidókat bújtatott, menekülteket fogadott be. Háborúellenes megnyilatkozásaiért támadta a szélsőjobboldal, később megjárta a Gulág poklát, majd politikai fogságba került. A mirovi börtönben halt meg 1957-ben.
Molnár Imre - történész, igazgató, Pozsonyi Magyar Intézet
"Az, hogy ő a rázúduló megpróbáltatásokat hogyan viselte, politikusként hogyan állt helyet a nehéz időszakokban, abból éppúgy, ahogy az erdélyiek Márton Áronból mi itt Magyarországon példát és erőt meríthetünk."
Megnyitó beszédében Puskás Tivadar polgármester párhuzamot vont Esterházy és Mindszenty József bíboros tragikus életútja között. Kilenc előadás hangzott el: felidézték a gróf politikai pályáját, a kisebbségi sorban élő magyarság múltját és jelenét.
Farkas Csaba - igazgató, ŐrvidékHáz
"Egy példaértékű, tisztességes politikus volt. Példaértékű a mai kor számára is, aki bebizonyította, hogy politika és erkölcs igenis összeegyeztethető."
A konferencia célja az volt, hogy ráirányítsák a figyelmet a megingathatatlan erkölcsű, elkötelezett politikusra és emberre, akinek életútja az egész magyarság 20. századi tragédiáját magában hordozza.
Fráter Olivér - alelnök, Nemzetstratégiai Kutatóintézet
"Sajnos Eszterházy János életútja nem kellően feldolgozott, és a társadalom számára sem kellőképpen ismert. Minden alkalmat ki kell használnunk, hogy életútját, hitvallását megismertessük a társadalommal."
Bár sokan dolgoznak a rehabilitációján, Esterházy János Szlovákiában ma is háborús bűnösnek számít.
