Nemcsak a nőnaphoz, hanem az Isis istennőhöz köthető hajózási ünnephez is kapcsolódott az Iseum Savariense március 8-án megtartott ismeretterjesztő és egyben szórakoztató programsorozata. A látogatók - az Oladi Technikum 12. osztályos tanulóinak köszönhetően - közvetlenül is megismerkedhettek az antik világ szépészeti szokásaival, trendjeivel.
“Most igazából a vendégnek a szemét emeljük ki, mivel nagyon szép szeme van, ezért világos színekkel emeltük ki, illetve a száját és az arcát emeltük ki.. Alapozót nem is tettünk rá, mert nagyon szép szeplős neki a bőre, és ezt úgy gondoltuk, hogy kiemeljük”
A római nők számára a világos, már-már sápadt bőrszín a nemesség és a jólét szimbóluma volt, ez jelezte ugyanis, hogy nem kell a napon dolgozniuk.
Devecseriné Bita Veronika - kozmetikus szakoktató, Oladi Technikum
“Abban az időben azért a nagyon nagyon fehér bőr, a nagyon piros száj, az erős pirosító és a fekete szem volt divat, hiszen az ásványokból ezt tudták kihozni, ez volt a növények színezőanyagaiból. Tehát túl sok lehetőség nem volt, és mi ezt próbáltuk itt bemutatni. Nagyon sok sminket készítettek egyébként a lányok”
A korabeli kozmetikumokkal való megismerkedés mellett trendi antik frizurák is készültek, és hagyományos női viseleteket is magukra ölthettek a kísérletező kedvű érdeklődők.
Papp Lilla és Németh Daniella
“- Nagyon át lehet élni, hogy akkoriban milyen lehetett ilyen ruhákat hordani és hogyan.., hát, hogy a kényelem az mennyire jó, vagy nem is tudom.., illetve ilyen sarut is kaptunk, de én.. annyira durva, hogy a rómaiak ilyen sarukban jártak, tehát annyira nehéz benne járni, hogy az valami eszméletlen! - Hát, igazából a Lilla már röviden, tömören elmondott mindent. Amúgy nagyon jó hordani, tényleg.. csak hát a saruban tényleg nehéz menni, tehát.. hát!”
A kézműves foglalkozásokon fogadalmi ajándékokat, karkötőket és szisztrumot lehetett készíteni. A Weöres Sándor Színház színésze, Kelemen Zoltán által moderált kerekasztal beszélgetésen Szipőcs Krisztina művészettörténész, Vandlik Katalin régész és Szécsi Noémi, József Attila-díjas író az antik és a modern női szerepekről, a női identitás történeti és kulturális megjelenéséről folytattak eszmecserét.
Szécsi Noémi - író
“Már csak a 20. század elejétől lehetett megpendíteni, hogy vannak másfajta női szerepek, tehát azért a 19. században ez a meghatározó, noha nyilván sokan lázadnak ellene, a nők is lázadnak ellene bizonyos formákban, de nyilvánvalóan az évezredeken át meghatározta a nők életét. Most is meghatározza, de nem olyan mértékben egy csomó miatt az, hogy a két nem közül a nők tudnak gyermeket kihordani.”
A szerteágazó beszélgetés egyik legfőbb kérdése az volt, hogyan változtak a nőkre vonatkozó társadalmi elvárások az antikvitástól egészen napjainkig, a férfiak mikor milyen szerepeket róttak rájuk a családi hierarchián belül, illetve mikor és hogyan sikerült a nőknek felszabadulni a kötöttségek alól.
