Már az október 23-i hosszú hétvégén is sokan keltek útra, hogy leróják kegyeletüket hozzátartozóik, szeretteik sírjánál, de a legtöbben Mindenszentek és halottak napján keresték fel a temetőket. A Jáki úti a megye legnagyobb sírkertje, szombaton kora délutántól folyamatosan érkeztek a családok. A Vas Megyei Temetkezési Kft. dolgozói már hetekkel korábban megkezdték a felkészülést.
Szabó Erika – ügyvezető, Vas Megyei Temetkezési Kft.
„A munkatársaink folyamatosan takarították a temetőt, megtisztították a sétányokat, elvégezték a szükséges karbantartásokat, a világítást ellenőrizték, hogy az idelátogatók minél biztonságosabban és méltó körülmények között tudjanak a szeretteikre megemlékezni. A megnövekedett forgalom miatt fokozott ügyeletet, illetve plusz személyzetet is biztosítunk ezekben a napokban.”
Kellemes, kora őszi időben virágokkal, koszorúval, mécsesekkel díszítették fel a sírokat az emlékezők. A legtöbben nemcsak egy temetőben jártak.
Németh István
„Szombathelyi temetőn kívül vidékre is megyünk, most jöttünk egy 20 kilométerre lévő másik temetőből és tegnap is voltunk már, tehát egy többnapos megemlékezést, többnapos utazást jelent ez nekünk.”
Idősebbeknek és fiatalabbaknak egyaránt fontos ilyenkor a megemlékezés.
Sátori Pálné
„Nagyon nagy szomorúságot jelenti. Egy békés megnyugvás, de azért szomorú nagyon.”
Szombathely idén is csatlakozott a Magyarországi Temetőfenntartók és Üzemeltetők Egyesülete országos kezdeményezéséhez. A látogatóknak mécseseket osztottak, akik az emlékezés lángjaiból - a ravatalozó előtti téren - keresztet és galambot formáztak, utóbbi a Szentlelket szimbolizálta.
„Fényt áhít a napvirág….hozzád.”
November elsején a szombathelyi önkormányzat és a temetkezési kft. verses-zenés irodalmi emlékműsort szervezett Prikazovics Ferenc és Bujtás Ervin közreműködésével a ravatalozónál. Az ökumenikus áhítaton Székely János katolikus megyéspüspök hangsúlyozta Mindenszentek és halottak napja szembesít azzal, hogy életünk véges, múlandó, és amíg élünk, addig tegyünk jót. Rávilágított: van helye a gyásznak, a könnyeknek.
Székely János – megyéspüspök
„Maga Jézus amikor ott állt a barátja Lázár sírjánál könnyekre fakadt, megrendült, megsiratta őt. Ha egy kicsit is szeretünk valakit az életben, ha egy kicsit is kötődünk hozzá, természetes, hogy megrendít, könnyekre fakaszt, amikor el kell őt engednünk.”
Torma-Hasza Mónika evangélikus lelkész áhítatában emlékeztetett, vannak olyan élethelyzetek, amikor úgy érezzük teljes sötétség borul ránk, nem látunk megoldást. De, aki bizalommal helyezi életét Isten kezébe, annak bármi is történik az életében, tud azzal a bizonyos reménységgel élni, hogy vele van az Isten.
„Velem vándorol utamon Jézus szívén.”
