A világbékéért könyörög Szent Ferenc Kiss Sándor Munkácsy-díjas szobrász domborművén. Csak a Szent Erzsébet plébánián 136 nevet, köztük 46 gyermekét jegyezték fel, akik meghaltak a bombázás során. De az ártatlan áldozatok száma a városban több százra tehető. Értük és a borzalmakat átélt túlélőkért is imádkoztak ökumenikus szertartáson a történelmi egyházak képviselői.
1945. március 4-én, három héttel a harcok befejezése előtt az angolszáz haderő öt hullámban, több mint negyed óráig szőnyegbombázta a belvárost. Heigl István nyugalmazott pedagógus akkor 11 éves volt. A gyásznapon ő idézte fel személyes emlékeit a67 évvel ezelőtti eseményekről.
"Szinte hajóhintában éreztük magunkat. Rengett a föld alattunk a pincében. A légnyomás eloltotta a gyertyákat, a réseken finom por áramlott be. Halálfélelmében mindenki imádkozott."
Nem csak emberi áldozatokat követelt az értelmetlen pusztítás, hanem romba dőlt több száz ház. Találatot kapott a székesegyház, a püspöki palota és a Berzsenyi téren állt egykori városháza is. Azon a napon itt találkozott volna udvarlójával, későbbi férjével az akkoriban a hivatalban dolgozó Klári néni.
Koltay Lászlóné
"Megbeszéltük, hogy vasárnap lévén, jövünk be, mert én az Árpád úton lakta, és megyünk a ferencesek templomába. De édesanyám nem engedett be, mert fél tizenkettőkor szólt a nagyriadó."
Az emléktáblánál koszorúzással és gyertyákkal tiszetlegtek az egybegyűltek az áldozatok emléke előtt.
