A Szent Márton templom helyén már a rómaiak idején is keresztény kultuszhely állt. A templom északi oldalkápolnája a legenda szerint Szent Márton szülőháza fölé épült. A középkorban ez volt a város plébániatemploma. 1638-ban Draskovich György győri püspök a domonkosoknak adta, az ő birtokukban volt egészen 1950-ig. A templom jelentős bővítésére 1668 és 1674 között került sor. Ebben az időben épült a domonkos rendház is, amelynek földszintjén találjuk a Szent Márton Látogatóközpontot, ahol kiállítások mutatják be Szent Márton kultuszát, szerepét a néphagyományban, ábrázolásait a Nyugat-Dunántúlon. A templom előtti Szent Márton kutat már 1360-ban oklevél említi. A 1938-ban állított kútszobor - Rumi Rajki István alkotása - azt a pillanatot jeleníti meg, amikor Márton megkereszteli édesanyját. A Szent Márton temető Magyarország legrégibb, közel kétezer éven át használt temetője. A rómaiak idejében itt volt a város ókeresztény közösségének sírkertje. Itt lehetett Szent Quirinus első nyughelye, és rajta kívül valószínűleg itt temettek el másokat is, akik az ókeresztény korban hitükért szenvedtek vértanú halált.
