Pécsett például 480 ruházati üzlet működik, közülük 37 van kínai kézben, emellett a vásártéren is találunk néhány kínai árut kínáló sátrat. Amúgy tíz éve a távol-keleti kereskedők a vásárban kezdték pécsi karrierjüket, ám mostanra már övék a belváros több patinás üzlete, ezért egyre inkább felhagynak a vásártéri árusítással.
Közel egy éve egy kínai kft. bérli a Konzum Áruház két emeletét. A négyezer négyzetméteres áruházat többen is bérbe akarták venni, ám a kínai pályázó húsz százalékkal többet kínált, mint a második legerősebb ajánlattevő, így öt évig az övé a Konzum. A magyarul kiválóan beszélő férfinak, valamint népes rokonságának csaknem nyolcvan boltja van a Dél-Dunántúlon.
Azt egyébként, hogy pontosan hány kínai vállalkozó telepedett le egy-egy megyében, szinte senki sem tudja. Arra vonatkozólag sincs adat, hogy a lakosság a ruházati cikkekre költött pénzének hány százalékát hagyja a kínai boltokban. A kínai üzletek szaporodását a vásárlók általában nem kifogásolják. A helybéli kereskedők - természetesen - mindenütt aggódnak a kínaiak expanziója miatt.
Szilágyi Péter, a Hajdú-Bihar megyei iparkamara kereskedelmi tagozatának alelnöke úgy látja, hogy itt volna az ideje a piac megfelelő újraszabályozásának, mert az új piaci szereplők - főképp a multik és a távol-keleti vállalkozások - "egyre jobban bezavarnak". Ugyanezt szorgalmazta kilencven mohácsi kereskedő, aki néhány hónapja petíciót küldött a Duna-parti város képviselő-testületének. Az aláírók azt várták, hogy az önkormányzat valamilyen módon közvetítse az ország politikai vezetőinek a mohácsi vállalkozók félelmét a kínai vetélytársak terjeszkedése miatt. A közgyűlés meg is tárgyalta a beadványt, és továbbította a parlamenti képviselőknek a kereskedők szorongását. Arra még senki sem mondott EU-konform, a liberalizált üzleti életet nem sértő ötletet, hogy a kínai térnyerést miképp kellene megfékezni.
