Hírek

Piros lufi Valentin-napra!

2005. február 11., 15:30
Ismét nagy hóhegyek leptek el bennünket, mínuszok röpködnek nagy lendülettel, fagyok csípik pirosra mediterrán lágysághoz szokott arcunkat. Irhabunda szekrényből elő, Sarkvidékre gyártott csúcsmodell síkesztyű karnyújtásnyi távolságra belőve, tiroli zokni lábra fel, csuklya fejbe! Azonban nem lehet tényező a hűvös időjárás, hiszen Valentin-napon színezhetünk nemsokára!

Ez a mézízű, rózsaszín ünnep minden téli ridegség ellenére is felmelegítheti szívünket, lelkünket, néhány pillanatra boldogságot varázsolhat egyhangú életünkbe. Vegyük fel hát piros szivecskés alsóneműnket, fújjunk szív alakú léggömböket, hogy a kedves százszázalékosan érezhesse a lávsztoris hatást.

Kifejezhetjük szerelmünket vörös rózsával, ez elterjedt (hm...kissé közhely már), több jeles alkalomból ajándékozhatjuk. A rózsa végigkíséri az emberiség egész történelmét, egyetlen más virág se ihlette meg olyan sokszor a festőket, a szobrászokat, építőművészeket,- költőket, írókat és muzsikusokat, mint ez a növény. A középkor templomainak díszítésében, a Mária-képeken elmaradhatatlan díszelem. Michelangelo, Leonardo, Botticelli, Raffaello reneszánsz festményein számtalanszor jut fontos szerephez. A nemesítők hosszú évszázadok alatt különböző színű, alakú, méretű rózsákat állítottak elő. Létezik tarka szirmú, lila és kék is. Az utóbbi évek kísérletezői aranybarna színű rózsát dobtak piacra Angliában.

De mi juthat még eszünkbe Valentin-napkor?

Lehet kemény, folyékony, keserű és édes, barna vagy fehér. Mindenesetre sokan szeretjük. Elábrándozhatunk általa a szerelemről, az "erotika fuvallata suhanhat át" a képzeletükön. A csokoládét joggal nevezik ősidők óta vágykeltő éteknek, hiszen a fogyasztása kellemes örömérzetet jelent. Különösen Valentin napján. A szerelmesek ünnepén nők és férfiak egyaránt megajándékozzák egymást eme izgalomfokozó csemegével. 

A csokoládé, mint afrodiziákum hívei között olyan nagyságok, legendás szeretők szerepeltek, mint Casanova vagy Madame Dubarry. Egy monda szerint Montezuma azték uralkodó csokoládéitallal győzte le az elévezetett indián lányok szégyenlősségét. A 18. században bűnnek tartották a fogyasztását. Szerencsére ma már mértéktelenül nassolhatjuk, és akiben előtte nem volt szerelmi erő, annak a vágykeltő habzsolás közben biztosan megjön az étvágya.

Egy másik vágyfokozó csodaszer a méz. Az édes éteknek a történelem folyamán mindig különleges táp- és gyógyerőt tulajdonítottak, gyakran emlegették szerelmi bájitalként, számos népnél serkentőszer hírében áll. A ragacsos étel nemcsak a szervezet számára nyújt boldogságérzetet. A szerelmesek ugyanis gyakran kellékként is használják a szenvedélyes együttlétek során. A testhajlatokba csurgatott, csöpögtetett mézes masszás az indiaiak szerint a vérkeringést is élénkíti. Kedves szerelmesek, lepjék meg egymást vágyfokozó étkekkel és fogyasszák el közösen őket! S, ne csak Valentin napján.

Illúzió mesterei