Magyarország még soha nem adott otthont nagyobb felnőtt futballtornának, s az 1986-os világbajnokság óta válogatottunk sem jutott el a világ- és Európa-bajnokságokra. A pesszimisták szerint immár egyetlen esélyünk a részvételre, ha hozzánk látogatna el valamelyik világverseny, és így a rendező jogán a nemzeti csapat automatikusan szerepelhetne azon.
Labdarúgásunk irányítói először a kilencvenes évek végén gondoltak arra, megpróbálkoznak egy Európa-bajnoki pályázattal. Ehhez remek partnert találtak az osztrák szövetségben, így a 2000-es holland-belga pályázat mintájára közösen nyújtották be igényüket a 2004-es viadalra. Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) azonban 1999. október 13-án, Aachenben úgy döntött, Portugália egyedül is jobb kontinensvetélkedőt tud rendezni, mint a két közép-európai állam együtt. Az már csak részsiker volt, hogy az osztrák-magyar pályázat a második lett, megelőzve a jóval esélyesebbnek vélt, sokak által biztos befutónak tartott spanyolokat.
A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) vezetői 2000-ben nem gondoltak újabb próbálkozásra, de Bozóky Imre elnök az év végén úgy nyilatkozott: a stadionok - hála az állami segítségnyújtásnak - épülni kezdenek, és én tapasztaltam már az előző kandidálásnál is, hogy sokkal többet nyom a latban az, ha már megépültek a létesítmények, nemcsak maketten léteznek. Az első lépéseket megtettük, a stadion-rekonstrukciós program elindult.
Erre jó alapot adott, hogy az akkori sportminiszter, Deutsch Tamás a Hivatásos Labdarúgó Alszövetség (HLASZ - ma már Magyar Labdarúgóliga) évzáró sajtótájékoztatóján bejelentette, a központi költségvetés a következő három évben összesen 12,7 milliárd forintot költ majd stadionfejlesztésre. Ez összesen harmincnyolc létesítmény modernizációját jelentette volna - a helyszíneket négy kategóriába sorolták a felújítás színvonala szerint, és 2001 márciusa és 2003 vége között zajlottak volna a munkák - és a kivitelezésre külön céget hoztak létre, Stadion Invest Rt. néven. Azóta közismert, jóval kevesebb pályán kezdődtek el a munkák, a nagyobb beruházások közül mindössze a Megyeri úti és az újvárosi stadion készült el.
2001 februárjában aztán eldőlt, hogy Ausztria ismét pályázik, ezúttal a 2008-as Európa-bajnokság megrendezésére, ezúttal nem Magyarországgal, hanem Svájccal közösen, miután mindkét alpesi ország kormánya támogatásáról biztosította a terveket. Még 2000 júniusában ugyan felmerült egy közös magyar-horvát-osztrák-szlovén pályázat lehetősége is, ezt azonban elvetették a felek. Két hónappal később némi meglepetésre a görög futballszövetség a törökökkel állt össze, a folytatásban aztán Skócia és Írország, Oroszország, a négy északi ország (Svédország, Norvégia, Dánia és Finnország) is jelezte kandidálását.
Augusztusban Deutsch jelentette be: Magyarország egyedül pályázza meg a 2008-as viadalt. Legutolsóként befutott a horvát-bosnyák közös beadvány is, így összesen hét pályázó közül kellett döntenie az UEFA illetékeseinek. Októberben megtartotta alakuló ülését a 2008-as labdarúgó Európa-bajnokság előkészítő bizottsága. A testület vezetésével Bozóky MLSZ-elnököt bízták meg. A tagok közé labdarúgó-szakembereket, üzletembereket, illetve a minisztériumok képviselőit választottak be.
2001 decemberében összesen tíz magyar város: Budapest, Debrecen, Miskolc, Szeged, Győr, Székesfehérvár, Kaposvár, Zalaegerszeg, Kecskemét és Pécs jelezte rendezési szándékát. Néhány hónappal később eldőlt, hogy Kecskemétnek, Pécsnek és Zalaegerszegnek nem jut szerep a pályázatban, míg a fővárosban Puskás-stadionon kívül a Fehér úton új aréna épülne. A szervezőbizottság tervei szerint Magyarország a rendezési jog elnyerése esetén ötszáz milliárd forintot költött volna a nyolc új stadionra.
Az UEFA szemlebizottsága 2002 augusztusától járta végig a lehetséges helyszíneket, és az osztrákok után szeptemberben ellátogatott Magyarországra is. A bejárás után - melyen az összes rendező várost meglátogatták, igaz mindenhol csak látványterveket láthattak - Lars-Chirster Olsson, az UEFA főigazgatója elismerte, hogy a magyarok sokat fejlődtek a négy évvel ezelőtti állapotokhoz képest, de konkrétumokat nem mondott. Végül 2002. december 12-én az osztrák-svájci pályázat lett a befutó, a magyar pályázat mindvégig versenyben volt a rendezésért, és végül csakúgy, mint négy évvel ezelőtt, a második helyen végzett.
Az eset érdekessége, hogy amíg a magyar vezetők emelt fővel viselték a vereséget, a törökök szerint politikai döntés született, az oroszok előre tudták, hogy az alpesi a pályázat fog nyerni. A svájci projektigazgató lemondással ünnepelte a sikert. A magyar szövetség ezek után sem mondott le a szándékáról, és sorrendben harmadszor is megpróbálja elnyerni a kontinensvetélkedő megrendezését. Sokáig az volt a kérdés, ismét egyedül, vagy valakivel párban pályázunk-e. Társként szóba jött Románia, valamint Horvátország is.
Még sportminiszterként Gyurcsány Ferenc is tárgyalt Bukarestben, azonban a románok 2004 novemberében visszaléptek és nem sokkal később Zágrábban elvi megállapodás született arról, hogy a magyar és a horvát szövetség közösen pályázik a 2012-es Eb-re. Idén januárban Ábrahám Attila, a Nemzeti Sporthivatal (NSH) elnöke és Romana Caput-Jogunica horvát tudományügyi, oktatási és sportminiszter-helyettes aláírta a pályázatról szóló szándéknyilatkozatot. Mindkét kabinet támogatja a rendezést, a kormánygarancia a pályázati dokumentáció ismeretében érkezhet. A részletes pályázati dokumentációt július 21-ig kell elküldeni az UEFA-nak. A nemzetközi szövetség végrehajtó bizottsága novemberben választja ki azt a három pályázót, mely a második szakaszban versenyez a 2006. decemberi döntésig.
Az MLSZ első embere a horvátokkal közös pályázattal kapcsolatban is optimista. Bozóky Imre leginkább azért derülátó, mert a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, a FIFA "rotációs rendszere" miatt - mely szerint mindig más földrész rendezi a világbajnokságot - a vb-k csak tizenkét-tizenhat évente kerülnek Európába, így az Eb-mezőny vendégül látása felértékelődik. Az európai szövetség éppen ezért nem bánja, ha két ország közösen pályázik, hiszen a rendezés így két országnak is lehetőséget ad a "bemutatkozásra" és infrastrukturálisan is hatalmas lehetőség. Bozóky attól sem tart, hogy a négy évvel ezelőtti pályázathoz hasonlóan ezúttal is csak látványterveket tudnak bemutatni, hiszen Győrben már megkezdődött a stadion átépítése és a tervek szerint hamarosan Debrecenben is elkezdődnek a munkálatok és az UEFA szemlebizottsága 2006-ban látogatja meg a helyszíneket.
- Úgy érzem jó eséllyel indulunk, igaz, az olasz és a görög pályázat is elég erősnek ígérkezik - mondta az MLSZ elnöke. Ugyanakkor elismerte csalódott lenne, ha harmadik alkalommal is csak második lenne a magyar pályázat. - Ha most sem sikerül, úgy gondolom hosszú évekig lemondhatunk még a pályázat lehetőségéről is.
Az előző kormányzat szorgalmazta a nagy sportesemények rendezését - az Orbán-kabinet felvetette a 2012-es olimpiai megrendezésének ötletét is -, míg a jelenlegi koalíció tartózkodóbb ezen a téren. A Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciójának sportügyekkel foglalkozó tagja, Török Zsolt úgy véli, azzal, hogy már teljes jogú tagjai vagyunk az Európai Uniónak, jelentősen nőttek az Eb-pályázat esélyei. A politikus szerint a mostani kandidálás legnagyobb előnye, hogy Magyarország már uniós ország, míg a horvátok tagjelöltként hamarosan megkezdik a csatlakozási tárgyalásokat. Török szerint az Európai Parlament magyar képviselői rengeteget tehetnek hozzá a sikeres kandidáláshoz, túl a hivatalos tárgyalásokon is. Ezt erősítette meg Gyurcsány Ferenc is, miután találkozott Ivo Sanader horvát miniszterelnökkel. A kormányfő némi fáziskéséssel megjegyezte, Magyarország ezzel lezárta a vizsgálódást abban a kérdésben, hogy Romániával vagy Horvátországgal együtt induljon az Eb-rendezésért.
Gyurcsány szerint az esetleges siker nem csak nagy lehetőség és az egyik lehetséges ösztönző erő lenne a hazai labdarúgás rendbehozására, de a kandidálás az ország európai szerepvállalásáról szól, emellett kulturális kapcsolatairól, az idegenforgalom, a gazdaság, a szállodaipar és a vendéglátás fejlesztéséről is. Az előző pályázat idején sportminiszter Deutsch Tamás úgy véli, ezúttal jók az esélyeink. A volt miniszter szerint most mellettünk szól az eddigi két pályázatunk is. Úgy véli, nincs miért szégyenkeznünk az eddigi két "második hellyel".
- Nagy esélyünk van a rendezésre - vélekedett Makray Balázs, a 2008-as pályázat marketingigazgatója. Makray nem akarta a mostani elképzeléseket az előző pályázattal összehasonlítani, hiszen jelenleg még csak a rendezésre vonatkozó szándéknyilatkozatot adta be a magyar szövetség. Azt azonban hozzáette: amíg négy éve hétszázegynéhány milliárd forint lett volna az összköltség - ebbe beleértve nyolc új stadion felépítését, új autópályákat és szállodákat - addig most csak négy új stadiont kellene produkálni.
Sikeres pályázat esetén Zágrábban lenne a nyitómeccs, Budapesten a döntő. A horvát fővárosban legalább áll a félkész állapotú Maksimir-stadion, míg a jelentős részben életveszélyes állapotúnak minősített Puskás-stadionba legfeljebb a brazilok elleni kirakatmeccsre engedtek be 28 ezernél több nézőt. A két ország egyetlen kifogástalan állapotú - jelenleg is Eb-helyszínként szóba jöhető - stadionnal rendelkezik, ez a tengerparton álló, fedett nézőterű spliti Poljud. Igaz, a közös pályázat előnye, hogy az előző kandidálással szemben most csak négy Eb-képes stadionnal kell Magyarországnak rendelkeznie.
