Sokan tagadják, hogy a depresszió betegség volna, a depressziónak ugyanis nincsen olyan egységes kimutatható biológiai oka, mint más megbetegedéseknek. Ezzel persze nem tagadják, hogy sok szenvedéssel jár, és hogy valamit tenni kell enyhítéséért. A megoldás nem feltétlenül orvosi, pszichiátriai kérdés. A másik oldal viszont jogosan állítja, hogy létezik a ma depressziósoknak nevezett betegek egy alcsoportja, akik endogén vagyis biológiai okú depresszióban szenvednek. Ennek a depressziónak jellegzetes, biológiai zavarra utaló tünetei vannak, mint hajnali ébredés, délelőtt rosszabb hangulat, étvágytalanság, indítékszegénység, örömképesség elvesztése.
A depressziót mint betegséget tagadók tábora viszont azt állítja, hogy a depresszió valójában életeseményekre, életnehézségekre adott érzelmi válasz, míg a pszichiátriai megközelítés azt hangsúlyozza, hogy az endogén depressziósoknál a depresszió külső okok nélkül alakul ki, és a klasszikus antidepresszánsokra jól reagál.
Természetesen mindkét tábornak igaza van, csak nem ugyanarról a betegcsoportról beszélnek. Az állatkísérletekben az évtizedek során mindent végig próbáltak. Mint például:
Különböztesse meg a négyzetet a körtől, találjon ki a labirintusból, nyomogasson pedálokat és járjon két lábon. Az egyik különösen gonosz vizsgálati felállás úgy nézett ki, hogy mit csinál patkány, ha menekülhetnékje van, mert mondjuk ismétlődően áramütéseket kap, de nem tud. Nevezhetnénk ezt a "fába szorult féreg" kísérleti elrendezésnek, és ez szembeötlően hasonlatos a nehézségei elől elmenekülni nem tudó ember helyzetéhez.
Az ilyen menekülni akaró, de nem tudó állat egy ponton feladja, apátiába süllyed, és már adhatják neki az áramütéseket, bambán mered maga elé, néha vinnyog egyet, de mozdulatlanul tűri a fájdalmat, feladta. Felmerül a kérdés, mi értelme a küzdelem feladásának. Mire jó az, hogy egy állati vagy emberi szervezet ismeri ezt a megoldást? Gondolhatnánk azt is, hogy az evolúció során évmilliók alatt pont azok hullottak ki, akik feladták, és azok maradtak életben, akik utolsó csepp vérükig küzdöttek.
