Olykor azonban a merészen összeállított színösszeállítások és a giccsbe hajló minták már a jó ízlés határát is átlépik. A retro csupa ellentmondás. A stílus a különbségeket hangsúlyozza. Eltérő, keskeny és zömök formákat, teljesen különböző kontrasztokat állít egymás mellé. Ez a hangulat adja meg a műfaj egyediségét és életteliségét.
A retro manapság elsősorban a fiataloknak izgalmas, igaz, az idősebb generáció lelkét is megérinti, hiszen a nosztalgia világába viszi el őket. Továbbra is hódít a farmer, amelyhez a szerencsésebbek annak idején egy távolban élő, külföldi szóval illetett rokontól juthattak hozzá.
A kor szellemére az akkor még egyedüli királyi csatornán látható reklámok is emlékeztetnek: "cipőt a cipőboltból, mert ez műanyag, Hurka Gyurka, Karcsi takarékbélyegei, S-modell, Skála-kópé" és így tovább. Gyerekként sokan játszhattak a búgócsigával, az ÁFOR rakományszállító mozdonyával, amely sárga-piros színössszeállításával letagadhatatlanul idézi a régmúltat. "Oh, ha rózsabimbó lehetne Süsü, a nagy kedvenc biztosan lepke szállna rája" - Csukás István műve a sárkányról örökre beleívódott a gyermeki szívekbe. Rubik Ernő találmánya, a Rubik-kocka bejárta az egész világot, ma is népszerű.
Újjáéledt tehát a retro, vele együtt apáink fiatalsága, lázadó életérzése a világgal szemben. Erőltetett hatalmi viszonyok között élte fénykorát a stílus, ma pedig a minimalizmus letűnő korszakában nem tudni, miért: a múlt homályába menekülünk vagy éppen annak színeit élesztjük újjá.
