Ha megunja felviszi a padlásra, ahol ő már ugye nem tereget, van neki fregolija is szép, inkább gyűjti a lomot, jó lesz a gyerekeknek, unokáknak, és egyéb leszármazottaknak, ha ugyan lesznek olyanok, mert ebben a családban senki sem tüsténkedik az oltár elé...A padlást pedig mindig mindenkor mindenki szerette, galambostul, kuplerájostul, az áporodott szagáért, a poros kincsek miatt, meg mert oda jártunk világgá, babázni, bújócskázni, csókolózni, ki-ki kedve szerint.
Amikor az Irokéz Galéria kitárta kapuját - bár az inkább egy rendbenlévő üvegajtó - ezek a gyerekkori padlásrajárások jutottak eszembe. A falakon modern képzőművészeti alkotások, a térben a műanyagpoharakból kimért bort szürcsölő háromdimenziós alkotókkal, akiktől akár meg is kérdezhetem, hogy mért úgy ahogy, mi célból, ki ihlette, és efféléket. Ezt a HELY-et imádtam az elejétől fogva. Idén nem lesz tikkasztó a buli, hiszen a megnyitókon mindig érződött a nyár langy mámora, de ez talán nem is baj. Június 10-én, pénteken, este héttől Szűcs Attila: Élő lelkek című tárlatára látogathatnak el az érdeklődők. A Munkácsy-díjas festőművész képeiről a 20. század néhány meghatározó figurája lesz majd felismerhető, a bánatos gülüszemű Buster Keaton némafilmsztár éppúgy mint mások...a többit nem árulhatom el...
