Világmegváltó tervek helyszíne, Odüsszeusz bolyongásának otthona, manapság meg pucér hasú strandolók díszlete. Amikor a forró homokon átgázolva olajosan fénylő testtel leheveredünk egy falatnyi törölközőre, lustán elnyújtózva élvezzük, ahogy a sós víz párolog a bőrünkről, amíg a köldök kelyhéből is eltűnik mind egy szálig. Ez semmihez sem hasonlítható érzés. 
Halszagú víz mellett szikes sóvirágokat hagy hátra, tavak mentén, strandok rengetegében már aligha, de az érzés így is mennyei. Menjünk a szabadba, a víz mellé, hogy napfényben fürösszük arcunkat, az erkély teraszán, hosszú szálú füvek között vagy enyhet adó fák mellett, míg nem jön a napnyugta, amely ciripelő tücsköknek, vagy hangos kabócáknak adja át a terepet.
A nyaralás izgalma már az út tervezésénél elkezdődik: melyik partra menjünk, mit fogunk enni, vajon tud- e bandázni a gyerek, és esténként foglalhatunk- e asztalt egy zajos taverna teraszán. Az út pedig maga a csoda, távoli tájakon, száguldó autópályák mellett elsuhanó hatalmas hegyeket látunk, vagy végtelen síkságot, ahol biccegető állatok legelnek.
Éljen a nyár, a napfény, a szabadság, hogy legyen mire emlékeznünk jégvirágos estéken a kandalló melegében.
seron
