Az Osztrák-Magyar Monarchia katonai vezetése is hamar felismerte a repülés katonai alkalmazásának szükségességét, mégis csupán 1912-ben indították el fejlesztési programjukat.
Szombathelyen 1913 őszén a Magyar Aero Szövetség szervezésében kétnapos légibemutatót tartottak, a 11. huszárezred által használt lovassági gyakorlótéren. Közel 10 ezer néző kísérte figyelemmel a légiparádét, amely után Horváth Ernő, a kor egyik kiemelkedő repülőgép kostruktőre megjegyezte: „ Mulasztást követ el a város, ha a repülés céljaira ki nem aknázza szerencsés fekvését és pompás repülőterét. Katonai repülőterep céljára nincs ennél a helynél alkalmasabb."
Az első világháború előtt Fischamend, Bécsújhely, Graz, Aspern, Görz, Mostar, Szarajevó, Újvidék, Krakkóés Hajmáskér repterén folytatták a pilóták kiképzését. 1915-ben Olaszország is belépett az I. világháborúba, az antant oldalán. Ezért az olasz-osztrák határ közelében fekvő Görzből, a hadügyi kormányzat május 9-én kelt és sürgősséggel kiadott parancsában az itt állomásozó 4. pilóta kiképzőszázadot Szombathelyre telepítette.
Az egységet a város északi határában található mintegy 1,2 km2-nyi, egykori lovassági gyakorlótérre telepítették. Itt történt a kezdő pilóták oktatása, akiknek a kiképzés elején a földön kellett elsajátítaniuk a gépek vezetési technikáit, majd azok felelmelését és levegőben tartását, az ugró gyakorlatokat végezték.
Betonpálya nem volt, akárcsak most, a tanoncok füves leszállópályán gyakoroltak. A harctéren is hasonlóak voltak a körülmények, hiszen a harcvonalak mentén csak mezőkön tudtak le-és felszállni a gépek. Közvetlenül a légibázis mellett építették fel a kiszolgálóegységeket: irodákat, legénységi szállásokat, a 600 m2 alapterületű hangárokat. Egy évvel később hozták létre a ma is meglévő utat.
1915 végére kiépítették a vízvezetéket és a közvilágítást, és a terület alagcsövezése is befejeződött. A munkát, a kor legjelentősebb szombathelyi építési vállakozója, Weiss Oszkár és Müller Ede végezték. A repülőteret 1928-ban bővítették. Ekkor vásárolták meg a Söptéig húzódó, még szabad földdarabot. Itt tanították az alapkiképzést sikeresen teljesítő pilótákat, és itt fogadták az érkező polgári repülőgépeket.
A repülőoktatás az első világháború idején Etrich Taube, Lohner, Albatros, Aviatik és Lloyd C3 típusú gépeken zajlott. A kezdők a gyakorlótér felett, míg a képzettebbek a Ják-Körmend vonalon repültek. Az alapvizsgát követő haladó kiképzés végére a leendő pilóták több mint 300-szor emelkedtek a magasba. Ezt követően tettek záróvizsgát, és kaptak pilótaigazolványt. Minden hónapban 4-5, de akár 7 pilóta kiképzésére is lehetőség volt.
Az I. világháborút lezáró tianoni béke értelmében Magyarország elveszítette területének 2/3-át. A katonai rendelkezések egyebek között megtiltották, hogy az ország légierőt tartson fenn, ám az 1925-ben megalakított Magyar Királyi Repülőgép-vezető Iskola keretein belül, nem nyilvánosan, de tovább folyt a hadászati célú kiképzés. A szombathelyi bázis a két világháború között Magyarország legnagyobb repülőtere volt. A repülőket postagépeknek álcázták, hiszen a trianoni döntés csak a polgári légi forgalmat engedélyezte. Német Udet, Junkers 86-os, angol Bristol School gépeken kívül, kétfedeles Fiat CR-20-as és Arado 96 típusú oktatógépeket is rendszersítettek a pilóták tanítására, később De Fokker, Avis, Caproni gépek is feltűntek a szombathelyi légtérben.
Miután 1939. január 1-én megalakult a Magyar Királyi Honvéd Légierő, Szombathely lett a gyakorlati alapkiképzés egyetlen központja. Az itt folytatott munka színvonalát mutatja, hogy a három évtized alatt mindössze 58 kiképzés közbeni halálesetről tudunk. Az ő, valamint fronton elesett bajtársaik emlékét őrzi a repülőtéren felállított emlékmű.
A reptéren 1944 tavaszától amerikai és angol egységek bombázták a Dunántúlt. Az első légitámadás július 26-án érte a területet. Ekkor húsz B-24-es, ún. Liberator típusú gép 44 tonna bombát dobott le. A legtöbb gép már a földön megsemmisült, az épületek zöme megrongálódott és a kifutópálya nagy része használhatatlanná vált.
1945. március 25. és 28. között - legfőbb parancsra - a repülőtéren lévő összes hangárt felrobbantották. A katonai repülőtér története 1945. március 29-én ért véget. A reggeli órákban a Vörös Hadsereg 6. gárda-gépesített dandár harckocsiezrede harc nélkül elfoglalta az akkorra már szinte teljesen használhatatlanná vált légibázist. 
Az eltelt 90 év, szerencsére nem múlt el nyomtalanul. A Magyar Veteránrepülők Szombathelyi Szervezetének tagjai ma is őrzik a repülőtér és a hős katonák emlékét.
