Húztunk a vízpartra, húzódtunk a redőnyök mögé. Nem sütöttünk rétest, inkább összedobtunk egy könnyű salátát. Sziesztaidőben pótoltuk az egész héten elmaradt pihenést, és vártuk - mint nagyobb válságok idején - az enyhülést. Az este úgy fél tíz felé emlékeztet a tengerparti nyárra. Az Udvarban kisvendéglők sora. Ha az átjáróig elnézel, érzed azt a hangulatot, meg látsz minden asztal körül jókedvet.
A túloldalon méretes színpad tölti be a teret. Most mutatkozik be itthon a zenekar, amelyiket az elmúlt hónapokban úgy emlegettek, és majd később is úgy beszélnek róla minden fesztiválon, klubban, interjúban, hogy A szombathelyi együttes. A szervezők nem aprózták el, nem szedtek kapupénzt és vendégeket is hoztak. Úgy tűnt, a szellős éjszakán történik valami. Tíz után pár perccel a műfajában magasan jegyzett csapat eljátssza felvezető nótáját. Többre nincs módja, a műsorközlő bejelenti, hogy ennyi mára.
Az ügyeletes az őrsön nem izgulhatott teljes átéléssel a magyar fiúkért, mert folyamatosan csörgött a telefon. A környékbeliek felháborodva jelentették, hogy nem hallják a kommentátort, a szívszaggató sorozat szerelmespárját, a bulikirály sokadik ugyanolyan produkcióját, és a világ megmentésén pont ezekben az órákban munkálkodó hőst. Egyébként is mi az, hogy itt történik valami. Az egyenruhások jöttek, láttak, intézkedtek –nekik ez a feladatuk, így szól a rendelet–, mi meg háborogtunk, hogy ezért kár volt megszervezni, ki vigyázzon a gyerekre, akkor, amikor történik valami. Amire éppen kíváncsiak volnánk. Valami olyan, ami még nem volt ezen a nyáron, meg a múlt nyáron sem. Olyan, ami még nem unásig ismert megoldásokkal operál. Ami része lehetne a városmarketingnek. Nem a koncertről dumáltunk, pedig arról kellett volna. Hivatalt és döntéshozókat emlegettünk. Koncepciók meg vakvágányok kerültek szóba, pedig nem ezért jöttünk. Arra jutottunk, hogy a hétvégét érdemes-e ebben a városban tölteni, a pénzünket érdemes-e ebben a városban költeni, vidéki barátainkat érdemes-e meghívni egy kellemesnek ígérkező programra, vagy érdemesebb magunkat meghívatni ugyanarra egy másik, élhetőbb városba?
harminchárom
