"...Én roma vagyok. Főiskolára járok. A következő a véleményem: hiába lázadnak egyesek a cigányokkal kapcsolatban. Már késő! Hosszú évtizedek alatt kiközösítettek bennünket ebben az országban. Ma már nem akarunk magyarok lenni. Volt idő, amikor még azzá szerettünk volna lenni. Ma már romák akarunk lenni, a saját hazánkban, itt.
.jpg)
Mint látható mi sokkal gyorsabban fejlődünk, mint a magyarok. Lassan megteremtjük a magunk értelmiségét, és a magunk nyelvét beszéljük. Ebben az országban. Egyre többen vagyunk és egyre többen leszünk. Hosszú távon mi nyerjük meg a versenyt. Néhány évtized, és mi leszünk a többség. Nem fenyegetőzni akarok ezzel, csak megállapítom mint tényt.
Eleinte még egymás mellett fogunk élni mi cigányok, és magyarok. Lassan érvényt fogunk szerezni annak, hogy a cigány nyelvet is elfogadják el hivatalos nyelvnek. Mi nagy család vagyunk, és nagyon nagy a közösségi szellem, az együvé tartozás érzése. Nagy a gyermekáldás. A magyarokról ez nem mondható el. Világos hogy mi fog történni. Lassan, és biztosan mindinkább miénk, romáké lesz ez az ország. Mi vigyázunk majd a magyar kissebbségre. Adunk nekik munkát a saját országunkban. 
Európa és a világ olyan követelményeket támaszt ahhoz, hogy Magyarország bekerülhessen Európába, amelyek megteremtik a feltételeket hozzá, hogy mindez így legyen. Annyi nép eltűnt már a történelem során, amikor az adott kor domináns hatalmai ebben érdekeltek voltak. A magyarokat sem fogja megsiratni senki. Miképpen a magyarok sem siratták meg a besenyőket annak idején. Nem csak a jelen, de már jövő is determinált ebben az irányban.
...béke veletek"
