Hírek

Érik a szőlő, de lassan

2005. szeptember 02., 13:42
A szüret ideje még nem jött el, a gazdák egyelőre a napsütésre várnak, hiszen még tovább kell érnie a gyümölcsnek. Kőszegen szeptember 15-e előtt biztosan nem látnak hozzá a betakarításhoz. Amennyiben folytatódik az elmúlt napok derült, meleg időjárása, akkor nemsokára a nyugati országrészben is beérik a termés.

A szeptember végétől novemberig tartó időszak legfontosabb gazdasági, s egyben társadalmi eseménye a szüret. A parasztgazdaságokban, a szőlőkben végzett más munkákkal szemben ez társas cselekmény volt már korábban is, táncos mulatság, ünneplés kapcsolódott hozzá.

A szüreti hagyomány ma is olyan eseménynek számít, amelyen a rokonok, barátok, családtagok összejönnek, s a közös munka mellett szórakoznak. A betakarítás korábban az úgynevezett csíziós vagy jeles napokhoz kötődött. Egyes vidékeken a 18-19. században határozott időpontot adott meg rá a városi, községi tanács vagy a hegyközségi elöljáróság. Az időpont meghatározása azért volt fontos, mert a földesúri járandóságot, a bordézsmát így egyszerre tudták beszedni. A különböző szőlőtermő vidékeken ezek a terminusok változtak, figyelembe véve az időjárási viszonyokat és a különböző szőlőfajták érési idejét.

Az Alföldön a szüretkezdő nap általában Mihály napja, szeptember 29-e volt. Dunántúl nagyobb részén október 15-éig, Terézia napjáig, Tokaj-Hegyalján pedig október 28-ig, Simon-Juda napjáig, míg Kőszeg vidékén Orsolya-napkor, október 21-én kezdték meg a munkát, amely általában zajkeltéssel - pisztolydurrogtatással, riogatással - indult.

A szedők, lányok, asszonyok görbe késsel, kacorral vagy metszőollóval vágták le a fürt nyelét, ezeket gyűjtőedénybe tették a fürtöket. Ez vidékenként változott. Lehetett vödör, kézi puttony, sajtár, szedőkosár. Amikor az edény megtelt, a szedő kiáltott a puttonyosnak, aki a hátára vette - a régen fa, ma már inkább alumínium - edényt, puttonyt, begyűjtötte a szőlőt, s vitte a présházhoz. Préselés előtt összezúzták a szemeket, régen taposva, manapság darálóval. Ezután kezdődhetett a borkészítés.

Szüretkor megélénkült a szőlőhegy. A munkavégzés alatt is jellemző volt a tréfálkozás, az éneklés, a hangoskodás. Utána azonban valódi ünneppé alakult a nap. Az iparosok, a szegények és a gazdalegények régen külön bálokat tartottak. Később, főleg a kisebb településeken egy-egy nagyobb, közös mulatságon ünnepeltek. A szüreti mulatság általában eltartott reggelig, ez a jó szokás szerencsére napjainkban is megmaradt.

Gubás Gabi Agora Szombathely