A mai tanácskozáson mintegy 250, a Dunántúlról érkezett szakember - pedagógusokkal, óvónők, szociális munkás - vett részt. A családokkal foglalkozó szakembereknek óriási a felelősségük: az ő tevékenységük segíthet a konfliktushelyzetek helyes megoldásában. Ezért sem mindegy, hogy mikor ismerik fel a problémákat és milyen megoldást kínálnak rá.
A nagyvárosokban, - mint például Szombathelyen -, ahol a szociális intézmények között szorosabb az együttműködés, és nagyobb a rálátás a családokra, könnyebben megoldhatóak a gondok. Taródi Lajos, a Pálos Károly Családsegítő -és Gyermekjóléti Szolgálat intézéményvezetője elmondta: - Ott nehezebb a tevékenység, ahol egy személy végzi. Sok esetben kapcsolt munkakörben látják el a munkatársak a gyermek-és ifjúságvédelmi feladatokat.
Minden szülő hibátlan gyerekre vágyik, Gyakori konfliktusforrás, hogy a felnövekvő fiatal másként viselkedik, mint ahogy azt elvárják, túl csendes vagy éppen aktív. Ezt az iskolarendszer sem tudja hatékonyan kezelni, hiszen képtelen velük foglalkozni. Dr. Ranschburg Jenő gyermekpszichológus is beszámolt a mai konferencián. Szerinte ez nem azért van, mert a szülő vagy a pedagógus rosszul ismeri a gyereket, hanem, mert az utód másként viselkedik otthon, másként az iskolában: Az ismeri jól a gyereket, aki mind az otthoni és mind az iskolai formáját ismeri.
Az előadók szerint komoly gondot jelent, hogy sok ifjút megfelelő indok és vizsgálat nélkül megbélyegeznek, például a hiperaktív jelzővel. Ezzel azonban olyan helyzetbe sodorják őket, amely későbbi életútjuk során súlyos következményekkel járhat. Célja csupán annyi, hogy felmentést adjon a szülőknek és a gyerekekkel foglalkozó intézményeknek a felelősség-vállalás alól.





























