Tisztelt Ballagó Diáktársaim!
Egy diák életében a ballagás mindig emlékezetes pillanat marad. Hiszen a középiskolai tanulmányaikat zárja le valamint jelzi a közelgő érettségi fontosságát.
Igaz, most még készülhetünk nektek műsorokkal, jó kívánságokat rejtő beszédekkel, de az érettségin már csak magatokra számíthattok. Nem leszünk ott, hogy segítsünk, de lehet, hogy ezzel jobban is jártok. Ez a ti feladatotok.
A VDÖK és magam nevében annyit tehetek, hogy szorítok nektek azért, hogy a legjobban sikerüljenek a vizsgáitok. Hiszen ez a kapuja az előttetek álló nagybetűs életnek.
Most mégsem szeretném az érettségi gondolatával elrontani ezt a meghitt pillanatot, hiszen ma az ünneplésé, a búcsúzásé s főként tiétek a szerep. Ma még ne gondoljatok semmire, csak a felhőtlen ünneplésre. Arra az együtt töltött 4-5 évre, illetve az elmúlt évek tán legemlékezetesebb vagy legviccesebb eseményeire, történéseire. Legyen ez akár egy osztálykirándulás vagy akár 1-1 dolgozat vagy felelés.
Ma vannak olyan diákok köztetek, akik nemcsak az iskolától, de a városi diákönkormányzattól is búcsúznak. Valamint több olyan diák ballag el Szombathely iskoláiból, aki hozzájárult ahhoz, hogy történjem valami a városunkban, s közös programokat szerveztek diáktársaiknak. Szeretném megköszönni azoknak az aktív fiataloknak a munkáját, fáradozásait, akik az elmúlt években részt vettek a város programjainak, a fiatalok életének szervezésében. Felsorolhatnék itt több nevet is, de különösen Cseszkó Tamás diák-alpolgármestert emelném ki, s köszönném meg neki az elmúlt 2 év munkáját.
Kívánom, hogy bárhova is kerüljetek az élet során, mindig őrizzétek meg azt a lelkesedést, aktivitást, amellyel a városhoz, Szombathely fiataljaihoz fordultatok.
Ha végig nézem most ballagó diákok fényképeit, rengeteg fiatalnak tudnék 1-1személyes gondolatot, jó kívánságot mondani. Hiszen az elmúlt 4 évben nem kevés közös élményben volt részünk. Most mégis a gondolataimat egy idézet útján szeretném tolmácsolni nektek, amelyet egy régi képeslapon találtam.
"Szerencsés a világ, hogy létezel... hogy létezik a hangod, a mosolyod.
Az emlékeid, a céljaid - mindaz, mi megnevettet és dalra fakaszt.
A világnak szüksége van tehetségedre, mindarra az ajándékra, amelyet Te adhatsz.
Tudom, néha könnyebb megállni-megtartani az álmokat jobb napokra, vagy elrejteni a tehetséget, ahelyett hogy hagynánk ragyogni.
De tudd, hogy nem véletlenül kaptad a tehetségedet és az álmaidat.
És ha nem osztod meg másokkal, ki fogja megtenni helyetted?
Legyél bátor! Hallgass a szívedre, és kövesd azt, ami örömet okoz Neked!
Adj nagylelkűen másoknak azokból a dolgokból, amiktől egyedi vagy!
Mert a világnak szüksége van Rád... azért aki vagy."
