A felmérésből a ma is élő sztereotípiák bontakoznak ki. Jó, ha sok turista fordul meg Pesten, és az sem baj, ha nálunk telepszik le, már ha nem román vagy kínai. A fővárosiak szerint rövidesen különféle külföldi negyedek alakulhatnak ki, és számos kritériumhoz kötnék az állampolgárságot, de azért megadnák.
A budapestiek örülnek a turistáknak. A felmérésből kiderül, hogy a válaszolók több mint hetven százaléka szívesen látna még több külföldit tartózkodó, mert az jelentős bevételt hozna a városnak. Érvként hangzott el, hogy a turisták színesítik a városképet, és az emberek többsége szívesen szóba is állna velük. A válaszolók közt persze főleg az átlagnál magasabban képzettek voltak többségben. Turistaellenes magatartást kevesebben követnek. A negatív válaszokat a válaszolók ötöde-hatoda jelölte meg. Vannak, akik azért nem szeretik a turistákat, mert azok meg tudják fizetni a drága éttermeket.
Főleg az alacsony iskolai végzettségűek és a kis nyugdíjasok mondták azt, hogy a látogatók nem vigyáznak a városra, és messze elkerülik azokat az utcákat, ahol turistagyanús személyek nagyobb koncentrációban mutatkoznak. A fővárosiak alapvetően nem ellenzik, hogy külföldiek éljenek Budapesten. A legszívesebben a határon túli magyarokat és a nálunk gazdagabb országok polgárait - olaszokat, franciákat, németeket, japánokat, egyesült államokbelieket - látják szívesen.
Ezen államok polgárait a megkérdezettek 60-80 százaléka fogadná örömmel vagy legalábbis közömbösen. A negatív válaszok csak öt népcsoport esetében kúsznak húsz százalék fölé. A szerbeket, románokat, kínaiakat, arabokat és ukránokat a válaszadók egytizede legszívesebben be sem engedné az országba. Az afroamerikaiakról alkotott vélemény némiképp negatívabb, mint általában az USA-ból érkezettekről kialakult kép. Az amerikai feketék megítélése hasonló az afrikai színes bőrűekéhez. A bőrszín megítélésében a magyarok nem tesznek különbséget. A barna bőrű arab, a néger meg néger. Nem tudják megkülönböztetni, hogy Amerikából vagy Kongóból jött a fekete bőrű turista.
A megkérdezettek mintegy felének élnek a közvetlen környezetében külföldiek. A legtöbben kínai szomszédokról számoltak be, tíz százaléknál többen említettek román, arab, német és ukrán lakosokat is. A románokkal kapcsolatban azonban nincs egységes álláspont, mert a magyarok többsége az Erdélyből áttelepült magyarokat is románnak hívja. Ennél a kérdésnél is a papírforma érvényesül: magasabb iskolai végzettséghez elfogadóbb szemlélet társul, az idősek viszont kevésbé kedvelik a házukban lakó kínaiakat.
A megkérdezettek nyolc százaléka kifejezetten károsnak tartja az idegen szomszédot, és az igatlanárak csökkenésétől is tart, ha más ország lakosa él a környéken. A külföldiek letelepedésével és beilleszkedésével kapcsolatban már nem ilyen egységes a kép. A fővárosi lakosság mindössze hatoda vélekedik úgy, hogy az itt élő külföldiek maradéktalanul beilleszkednek a magyarok közé. Az általános vélemény az, amit a felmérésben résztvevők háromnegyede jelölt be: vannak népcsoportok, amelyek beilleszkednek, és vannak, amelyek nem. A nem kategóriában ismét csak a kínaiak, arabok, románok és ukránok szerepelnek.
A fővárosiak közel hetven százaléka tartja valószínűnek azt is, hogy a közeljövőben vagy egy-két évtizeden belül Budapesten is kialakulhatnak külföldi negyedek. Itt már nem versenyeznek a románok, a válaszolók 86 százaléka kínai, tíz százaléka arab negyedet vizionál. A magyar állampolgárság megszerzésénél azonban egyáltalán nem fontos a bőrszín, vagy hogy a nálunk letelepedni kívánó keresztény legyen. A legfontosabb két kritériumnak a saját jövedelmet és a magyar nyelv ismeretét tekintik.
Forrás : Index
