A virágnyelv később Európában is hódított. A virágküldéssel fejezték ki az emberek vágyaikat, romantikus érzelmeiket. A virágok időtlen idők óta a szépséghez, az érzékiséghez, a nőiséghez kapcsolódtak. Szólásainkban, közmondásainkban is sok helyen figyelemmel kísérhetjük a virág és a nő kapcsolatát: leányaink szépsége bimbózó, asszonyainké virágzó, az idősebb hölgyeké hervatag, a vénlányok pedig elfonnyadnak, mert nincs aki öntözze őket. Művészek, írók, költők, muzsikusok, festők ihletői. Illatosak, színesek, a termékenységet, a tökéletességet, az életörömöt, az elmúlást, a szomorúságot szimbolizálják. A világ minden kultúrájában szerepet kap a virágszimbolika. A virág magában hordozza a négy elemet, ugyanis a földből az ég felé növekszik, a víz táplálja, erejét pedig a nap tüze adja. A virág kifejezi az életerőt, az életörömöt, a tavasz kezdetét, jelképezi a tél végét, az újrakezdés lehetőségét és a halált.
