Már ötezer évvel ezelőtt ismerték a fagylalt korai változatát, hiszen a kínaiak tej, víz, jég és ízesítő adalékok hozzáadásával valami olyasmit készítettek, amit még ma is fagylaltnak nevezhetnénk. A hideg csemege a perzsák és az arabok közvetítésével jutott el a Földközi-tenger menti országokba. Hippokratész orvosságként ajánlotta betegei számára, Nagy Sándor élénkítőszer gyanánt szolgáltatta fel a csaták előtt, míg Néró császár akár négyszáz kilométeres messzességből is hozatott jeget, hogy elkészíthessék számára a mézzel, ibolyával, rózsavízzel, fahéjjal és gyümölcsökkel kevert édességet.
A fagylaltot gyártó cukrászüzemek többféle technológia között válogathatnak manapság. Készülhet hagyományos alapanyagokból, természetes ízesítő-, színezőanyagok és gyümölcsök, csokoládék felhasználásával ilyenkor a késztermék sterilitását maga a főzési eljárás szavatolja, főzés után pedig fagyasztják. A hosszú múltra visszatekintő fagyi a jelenben is őrzi népszerűségét a fogyasztók között, remekül beleillik a modern kor étkezési szokásaiba. A hagyományosnak mondott fagylaltok mellett létezik diétás, multivitaminos, van sárgarépa és narancs egyesítésével nyert C-vitamin-os, kedveltek az egzotikus magvakkal ízesített készítmények is.
A magyar cukrászok fantáziájának és alkotó kreativitásának köszönhetően a magas minőségű hazai fagylaltcsodák minden fogyasztó számára élvezhető hűsítő csemegék. Amerikában már van Nemzeti Fagylaltnap július 18-án. Mi magyarok is szentelhetnénk ennek egy napot, hiszen ez a nyár már kitett magáért.
