Három napig az ókorban és a középkorban érezhette magát a látogató. A történelmi kalandozáson számos maskarás fesztiválozó, fellépő, vásározó vett részt, aki kedvet érzett hozzá, korabeli étkeket is kóstolhatott. A bőséges választék evésre, ivásra csábította Savaria lakóit és a turistákat.
Csicsókás langalló, tejfölös-szalonnás lepény, kemencében aszalt paradicsom, hűtött gyümölcs, sörrel locsolt malac, vasalóval sütött hús ejtette rabul a közönséget. Bacchus oltárán ízletes mézes bort, magyar pálinkát áldozhatott a bátor kóstoló.
A repertoár az édességek között is igazán gazdag volt: a nyalánkságok kísértésbe vitték a más ízekre sóvárgókat. A kemencében készült, saját levében aszalt gyümölcsök és zöldségek cukorral vagy anélkül roskadásig megtöltötték a kosarakat: paradicsom, körte, őszi-, sárgabarack, ananász, kivi, papaya, narancs, kókusz, mangó, földi eper, áfonya, meggy, szilva szerepelt az étlapon.
A históriás eseményen nem csupán a nassolnivalók jelentették a kulináris élményt: húst minden mennyiségben fogyaszthatott a korgó gyomrú érdeklődő. Az árusok korhű jelmezben, tógában szolgáltak fel: a vásárló előző századok emlékezetes lakomáin érezhette magát.
A férfiak emberes adaggal ültek asztalhoz: füstölt csülök, rablóhús, tarja került a tányérra, a hölgyek előszeretettel csemegéztek a pulykából, házi rétessel tetézték a gasztronómiai perceket.
A bendő lassan tele, ám ital még nem került az asztalra. Nézzük, miféle nedükből kortyolhatott a parádézó?
Bor minden mennyiségben, mézes pálinka, egyéb különlegességek színesítették az italpalettát. A Savaria Történelmi Karnevál bora díját idén egy soproni pincészet nyerte el.
Ettünk, ittunk, jó mulattunk! Egészségünkre!
