A felmérés során 20 ország 20 300 lakosát kérdezték meg arról, vajon mely nemzet modora a legjobb és melyé a legrosszabb; mennyit illik, illetve nem illik késnünk egy előre egyeztetett baráti találkozóról; hogyan illik mobiltelefon hívást fogadnunk egy családi, vagy baráti vacsora közben; továbbá vajon megtilthatja-e egy házigazda otthonában a dohányzást vendégeinek.
A legillendőbben viselkedő nemzet kilétét firtató kérdésre kapott válaszok alapján elmondható, hogy szinte minden nemzet elégedett önmagával. A megkérdezettek az Egyesült Államokban és minden a kutatásban résztvevő nyugat-európai országban (Spanyolország és Olaszország kivételével) meg vannak arról győződve, hogy saját honfitársaik modora a legjobb.
A jó modor „hazája” sokak szerint az Egyesült Királyság, hiszen a válaszadók 16 százaléka a briteket említette első helyen, azaz legilledelmesebb nemzetként. Ez különösen jellemző Kelet-Közép Európában, ahol a megkérdezettek 24 százaléka osztja eme véleményt. Ezzel szemben Nyugat-Európában a feltett kérdésre válaszul csupán a válaszadók 13 százalékának jutottak eszébe a szigetország lakói.
A ranglista második helyén a franciák és németek osztoznak – egyaránt 13 százalékos említési aránnyal. A franciák viselkedéséről különösen jó véleménnyel vannak Romániában (29 százalék) annak ellenére, hogy itt a németek még ennél is jobban szerepeltek (39 százalék), a Cseh Köztársaságban (23 százalék), és a részben közös gyökerekkel rendelkező szomszédos Belgiumban (24 százalék).
A legjobb modorú nemzetek versenyében a „különdíjat” Japán kaphatná: a megkérdezettek 12 százalékának a japánok jutottak elsősorban eszébe, mint a legudvariasabb nemzet, s ezzel a távol-keleti ország a 4. helyen végzett az országok versenyében.
A megkérdezettek mintegy ötödének (21 százalék) okozott nehézséget egy udvariassági ranglista felállítása: különösen az olaszok (43 százalék), a spanyolok (32 százalék) és a bolgárok (29 százalék) számára bizonyult a válaszadás komoly kihívásnak.
Mi magyarok az összesített szavazatok alapján a nem túlzottan előkelő 32. helyre szorultunk Bulgáriát, Marokkót, Romániát és Ukrajnát lekörözve.
A megkérdezettek többségének szemében az amerikaiak tudnak legkevésbé illően viselkedni. E negatív véleményt különösen nagy arányban osztják a törökök (42 százalék), maguk az amerikaiak (26 százalék) és a németek (23 százalék). A ranglista következő helyezettje Oroszország – minden tizedik válaszadó az oroszokat említette első helyen. Az oroszok különösen rosszul szerepeltek a kelet-közép európai országokban – így Lengyelországban (34 százalék), Csehországban (23 százalék), Romániában (18 százalék), saját hazájukban, Oroszországban (27 százalék), de Németországban is (21 százalék). Franciaország áll a harmadik helyen és a legrosszabb eredményt az Egyesült Királyságban (16 százalék) érte el. Őt a negyedik helyen osztozva az Egyesült Királyság és Németország (6 százalék) követi.
A németeket itt legnagyobb arányban a svédek (14 százalék), a lengyelek (13 százalék), a britek, osztrákok, belgák és svájciak (12 százalék) említették. A britek viselkedését főként (25 százalék) saját honfitársaik ítélik el.
Hazánk az összesített lista 23. helyét foglalja el.
Tízből négyen (41 százalék) gondolják úgy, hogy egy előre megbeszélt baráti találkozóra “mindig pontosan kell érkezni”, és a megkérdezettek több mint negyede (27 százaléka) véli úgy, jobb egy kicsit akár korábban érkezni.
Pontosság tekintetében Oroszország és Ausztria a bajnok: itt tízből majd kilencen – 85 százalék – tartják fontosnak az időben, vagy annál kicsit korábbi érkezést. A dobogó harmadik fokára Olaszország állhatna fel (82 százalék).
Néhány – 5-15 – perces késést minden második válaszadó tolerál Csehországban (49 százalék), a svájciak 46 százaléka. Ennél már csak a törökök és a hollandok türelmesebbek és akár egy órás késést is eltűrnek.
Magyarországon az összesítettnél egy egész picit szigorúbbak az elvárások. Minden második magyar pontos érkezést vár el és a megkérdezettek több mint negyede (27 százaléka) szerint a megbeszélt időpontnál “mindig egy kicsit korábban kell érkezni”. Nagyjából minden hatodik honfitársunk legfeljebb 5-15 perc késést tart elfogadhatónak, azonban csupán egy százalék tűr el maximum 30 perc késést. Az ennél hosszabb várakozás pedig már elképzelhetetlen a magyarok számára.
Az európaiak 40 százaléka véli úgy, hogy családi, vagy baráti vacsora alkalmával a mobiltelefont mindig ki kell kapcsolni, közel egynegyedük (23 százalék) szerint pedig ugyan “fel lehet venni a telefont, de csak röviden illik beszélni”. Az első állítással legnagyobb arányban a skandinávok – Dánia: 65 százalék, Svédország 54 százalék –, és németek (50 százalék) értenek egyet. Törökországban a válaszadók 53, Görögországban 50 és Bulgáriában 41 százalékának nincs ellenére az, ha a hívott fél ilyen szituációban felveszi a telefon, de csak rövid beszélgetésre szorítkozik.
Az európai válaszadók további 25 százaléka szerint egy ilyen hívás fogadása esetén illik elhagyni a vacsora helyszínét, s az asztaltól kicsit távolabb elintézni a hívást. Ez jellemző szokás a mediterrán vidéken, így Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban, de Lengyelországban (30 százalék) és Romániában is (28 százalék).
A bolgárok 8 százaléka és a görögök 6 százaléka felől a hívott fél nyugodtan felveheti a telefont, s olyan hosszan beszélhet az asztal mellett, ameddig csak jónak látja.
Forrás: Gfk Hungária sajtóközlemény
