A magyar néphagyományban Luca napja a rontó nőalaké – boszorkányé. A legtöbb babona, hiedelem, varázslás hozzá kötődik. Az év egyik legsötétebb napja kiváló alkalmat teremtett a jóslásokra, boszorkányűzésre. Ezen a napon bizonyos női munkákat tiltottak, például nem volt szabad fonni. Ha ezt megszegték, Luca kóccá változtatta a fonalat, és az asszonyokhoz vágta az orsót. A háznál eldugták a seprűket, hogy Luca ne tudjon elrepülni vele. Luca napján fehér lepedőben, bekormozott arccal ijesztgették a fiúk a lányokat. Ehhez a naphoz kötődik a legismertebb hagyomány is, a Luca-szék készítése. A széket 13-án kezdték el faragni, úgy, hogy minden nap csak egyetlen műveletet lehetett elvégezni rajta, ám szentestére készen kellett lennie. Aki az éjféli misére magával vitte és ráállt, megláthatta, ki a boszorkány.
Kántálás
Elsősorban a felnőttek jártak kántálni este, az éjféli óráig. Kántálásnak nevezték a karácsonyi énekes, verses köszöntőt. Az elnevezés a köszöntő énekes jellegére utal, mivel énekkel köszöntötték a ház lakóit.
Betlehemezés
Jézus születésének történetét bemutató, ma is élő, egyházi eredetű népi játék. Szereplői általában pásztoroknak öltözve, házilag készített jászollal vagy betlehemi kistemplommal járnak házról házra. Szent énekekkel, tréfás párbeszédekkel elevenítik fel Jézus születésének eseményeit.
Regölés
István napjától, december 26-tól újévig jártak a regösök. A regölés lényegében természetvarázsló énekmondás, köszöntés – bőségvarázsló, párokat összeboronáló, adománygyűjtő szokás volt. Különféle énekeket adtak elő, és jókívánságokat mondtak a ház lakóinak.
A terített asztal
A karácsonyi asztal a néphagyományban fontos szerepet játszott az ünnepkor. Mind az asztal díszítésének, mind az étkezésnek szigorú rendje volt. E napon az asszony nem álhatott föl az asztaltól, amíg az étkezés tartott. A feltálalt fogásoknak mágikus erőt tulajdonítottak. Az asztalra gabonamagvakat helyeztek, az asztal alá pedig szalmát tettek, annak emlékére, hogy Jézus jászolban született. Az étkek közül előnyben részesítették azokat, amelyektől bőséget, jó termést reméltek. Ezért alakult ki a mák, a dió, a hal, a bab, a borsó, a lencse kultusza a karácsonyi fogások közt. Később nyugati hatásra a pulyka vagy a borleves is elterjedt. A mézzel készült bábok az élet édességére emlékeztettek. Régen a kalácsból, almából az első falatokat szétosztották egymás között azt jelképezve, hogy a család mindig összetartson. Sok helyen este az asztalt nem szedték le, hogy ha a kis Jézus betérne éjszaka hozzájuk, éhen ne maradjon. A karácsonyi asztal terítéke mindig fontos volt eleink életében.
Mára a terítésnek nincsenek hasonló szabályai, pusztán a háziasszony jó ízlésére van hagyva, miként teríti meg az ünnepi asztalt.
www.kultissimo.hu
