Akinél eddig ez homályos pontnak bizonyult, mostantól ne a február 29-én születetteket sajnálja, a február 24-iek érdemlik az együttérzést – a Mátyásokkal, Gézákkal, Edinákkal, Ákosokkal és Elemérekkel egyetemben, akik névnapjukat kénytelenek egy nappal csúsztatni. De hogy is van ez? A szálak Julius Ceasarig vezetnek, az ő idejében hozták azt a rendeletet, mely szerint 4 év közül három legyen 365, míg a rákövetkező 366 napos. A szökőnapot február 23. és 24. közé iktatták be. A naptár készítésénél próbáltak lépést tartani a Holddal és csillagokkal, de 11 perc 13 másodperc valahogy a körmükre égett. Így fundálták ki a szökőnapot a pontosításra. Az már kultúrtörténet, hogy miért éppen 24-ére tették, s nem 29-ére. Bizonyos feltételezések szerint azért, hogy az istenek ne vegyék észre a naptári „csalást” a szökőnappal, és ne haragudjanak meg az emberekre.
Ahelyett, hogy feltételezésekbe bocsátkoznánk és belemélyednénk a csillagászat rejtelmeibe, nézzük inkább a szökőnap jó oldalait. Mert akadnak azok is. Például egy nappal többet gondolkodhatunk, mit is ikszeljünk a szavazólapon március 9-én. Vagy örüljünk, hogy a szökőnap miatt kb. 0,2 százalékponttal nő a GDP. Legalább kitermeljük, ha esetleg félreikszelnénk március 9-én.
Kozma Alexandra
