Hírek

"Nem látva is látszani"

2008. szeptember 09., 16:30
Túl magas a buszok ülése, nincs hangjelzés a legtöbb gyalogosátkelőhelyen, kevés akadálymentesített épület van, nehezen találnak munkát a látássérültek. Ez csak néhány probléma azok közül, amelyek a vakokat és gyengénlátókat érintik a mindennapok során. Egy mai megbeszélésen a döntéshozó helyi hivatalok és intézmények vezetői arról tanácskoztak, hogy milyen módon segíthetnék a látássérültek alapvető szükségleteit.

Varga Olivér nyolc évvel ezelőtt cukorbetegsége miatt vesztette el látását. Agyar nevű vakvezető kutyájával két és fél éve elválaszthatatlanok egymástól. Olivér azelőtt szinte ki sem mozdult otthonról, de az évekkel ezelőtti emlékképek a város utcáiról és négylábú barátjának segítsége, most már megkönnyítik számára a mindennapokat.

Varga Olivér
"Kellett egy kis idő hozzá, hogy az ember feldolgozza, hogy amit eddig látott, most már nem látja. Annyiban szerencsém volt, hogy azért láttam valamikor."

A fiatalember hangos mobiltelefonjával könnyen fel tudja hívni ismerőseit. Csak egy apróság, de mégis sokat segít. A látássérültek és a vakok szerint, ha több hangos készülék lenne az utcákon, a hivatalokban, az sokat segítene az ügyintézésben és közlekedésükben is.

Ha jön a busz, a látássérültek csak közelről látják a jelzést. Azt hiányolják, hogy nincsen a busz oldalán számjelzés, ugyanis amíg megkezdi a többi utazó a felszállást, lenne idejük megnézni, jó buszra szállnak-e fel.

Eszenyiné Hallgató Katalin - elnök, vakok és Gyengénlátók Vas Megyei Egyesülete
"Bár általában sokan önállóan és ügyesen közlekednek látás nélkül is, az a probléma, hogy hiányzik a hangjelzés hiánya."

A "Nem látva is látszani!" program célja a látássérült emberek szükségleteinek, speciális igényeinek bemutatása és megoldáskeresés problémáikra. A segítő szándék ugyan megvan a döntéshozók részéről, pénz azonban a legtöbb esetben nincs az egyenlő esélyek megteremtésére.

 

Gubás Gabi Agora Szombathely