A Vicky Cristina Barcelona témájában is jól passzol a spanyol filmművészethez, melynek alapvető problémafelvetései a szerelmi harc, szenvedély, a kapcsolatok bonyolultsága. Allen mozijának témája is egyszerűen a szerelem, a maga bonyolultságával, az író-rendező Woody Allen sajátos humorú, nyílt, szókimondó stílusában.
Két amerikai lány, Vicky és Cristina elindulnak, hogy egy nyarat Barcelonában töltsenek. Úgy tűnik, mindkettőjüknek fordulatot hoz majd ez az utazás, de végül nem lesz más, mint egy jó kaland! A szereplők konfliktusainak és vívódásainak forrása, hogy senki sem az igazán hozzá illő társ mellett éli életét. Bár az elégedetlenség ezzel szemben megszületik, változatos párcserék és felállások után, még sem tudnak változtatni, mindenki visszatér eredeti párjához. Egy barcelonai nyár se képes csodákra, de a szenvedélyeket és érzelmeket feltüzeli.
A rendezőtől már megszokott narráció itt is végigkíséri az eseményeket és jócskán felpörgeti a cselekményt. De nem a jólismert Woody Allen elbeszélővel találkozunk, inkább emlékeztet Truffaut klasszikusának a Jules és Jim prózai narrátorára. De nem csak itt, szinte az egész filmben érezhető a francia mester hatása.
A Vicky Cristina Barcelona, bár eltér a megszokott Allen-filmektől, a szeles februári napokra remek kikapcsolódás. Könnyed szerelmi történet, humorral, remek zenével, gyönyörű nőkkel, macsó férfiakkal, Gaudi és a katalán művészet szépségeivel fűszerezve. Intelligencia, cinizmus, irónia keveredik nem csak az elbeszélésben, de az utánozhatatlan párbeszédekben is.
Végh Eszter
