A Három koporsót, ha műfajilag kéne megfogni, leginkább a melodráma címet lehet ráaggatni. A szerelmes pár, az ördögi katona (Czapkó Antal) és az angyali lány (Csonka Szilvia) életébe egy harmadik személy (Szabó Róbert Endre) csöppen. A szerelmi háromszögről aztán lassan kiderül, hogy négyszög, majd ötszögé válik. És ahol ennyi szerelmes szív csavarodik egymásba, ott elkerülhetetlen a tragédia.
Az események rendezője mindvégig Viktor, a menyasszonyához szökdöső katona. A férfi a végső tragikus pontból meséli el nekünk szörnyű történetüket. Felépíti, átrendezi, átforgatja, lerombolja, és újra felépíti a díszletet, a falusi szobákat, vezet minket az események sodrásában. Azokban az eseményekben kalauzol, melyeknek kiváltója ő maga. Maga az ördög, aki nem tartozhat a falusi idillhez, az ő ruháján nem jelenhet meg a tulipánminta, mert nem a fehér szobák lakója ő. A szobafalon, az ingen, a harisnyán, a szoknyán futó virágminta jelzi, emberek a szereplők, olyan emberek, akik bűnöket követnek el, nem mindig a helyes utat találják meg, de ennek ellenére megbocsátást nyernek és adnak egymásnak. De végül éppen ez az ártatlan szeretetük az, ami vesztüket okozza, nem számolnak a fölöttük álló ördöggel. De az ördög sem számol sebezhetőségével és azzal, hogy bűne végül önmagára is visszacsapódik! A szerelmet a halállal sem lehet elpusztítani, örök érvényű marad a három koporsót rejtő sírbolt alatt.
A színészek remeklése mellett különös figyelmet érdemel az a három (itt) zenész (Czukor Balázs, Takács Dániel, Unger Tünde), akik a darabhoz a hangulatot teremtik hangszereikkel. A szereplők érzelmeinek változása, a fenyegetettség, a boldogság, a tragédia közeledte, mind benne rejlik a zenében. Ahogy egyre zavarosabbak lesznek az érzelmi láncolatok, úgy válik a zene is egyre kaotikusabbá, zavarosabbá. A jelenetek közti muzsika belevarázsolja a nézőt az érzelmi konfliktusba, nem hagyva üres pillanatot a kilépésre.
A komoly téma és a tragikus események ellenére is marad hely a darabban a komikumnak. Itt kell kiemelni Simits Zsuzsa remek jellemformálását, egyszerre sajnáljuk is az egyszerű cselédlányt és nevetünk is esetlen szolgalelkűségén. De Viktor és Emmi párosának ellentéte se kerüli el rekeszizmunk.
Aki kedvet kapott egy szórakoztató, ámde mélytartalmú dráma megnézéséhez, még megteheti a Weöres Sándor Színház kamaratermében február 23-án!
Végh Eszter
