Szabó Pétert egy hónapja választották meg a Siketek és Nagyothallók megyei szövetségének elnökévé. Ő születése óta siket, legfőbb célja, hogy segítsen sorstársainak a mindennapokban - mondja. Az általa vezetett szervezetnek jelenleg 209 tagja van, de ennél több hallássérült él a megyében. Hetente kétszer jönnek össze beszélgetni, egymás társaságában kikapcsolódni. Péter azt mondja: az akadálymentesítés kapcsán mindenki a mozgássérültekre és a vakokra gondol, a siketekről rendszerint megfeledkeznek. Szerinte nekik van a legnehezebb dolguk. A közhivatalokban például kizárólag tolmács segítségével tudnak boldogulni.
Szabó Péter - elnök, Siketek és Nagyothallók Vas Megyei Szövetsége
"Főleg a háziorvosnál, bankban, hivatalokban a legnehezebb ügyet intézni, ez tolmács nélkül, egyedül nem is menne. És nagyon hiányzik a feliratozás a televízióban."
A tévéműsoroknak mindössze 15 százaléka feliratozott. Probléma, hogy az épek közül csak nagyon kevesen ismerik a jelnyelvet, és a legtöbben megijednek a siketektől. A legnagyobb gond mégis az, hogy kevés a jeltolmács. Mivel oktatásukat az állam nem támogatja, csak néhányan vállalják, hogy 1,5 millió forintért elvégezzék a hat féléves iskolát. Nincs tehát utánpólás.
Mühl Balázsné - jeltolmács
"Szombathelyen összesen két tolmács van, igény legalább négyre lenne, hogy ne kelljen a siketeknek hosszan várni a tolmácsot."
Piroskát naponta 4-szer, 5-ször is hívják tolmácsolni, ha szükséges, akár ünnepnapokon is rendelkezésre áll. Leggyakrabban az orvosnál, a hivatalokban és az iskolában segít a siketeknek, nemrég például egy főiskolai szigorlatnál kellett tolmácsolnia. Több jeltolmácsra lenne szükség, de már az is sokat segítene, ha néhány ügyintéző legalább alapszinten ismerné a jelnyelvet, és amit csak lehet, feliratoznának a közhivatalokban, tömegközlekedésben.
