Különös remény hangjai szólnak a csellóból, amit Lévay Antal Márk szólaltatott meg a találkozón. Nem csoda, hiszen egy szovjet hadifogolytáborban padlódeszkából készítették magyar tisztek. Lévai Antal Márk csellóművész előadása pedig azért különleges, mivel nagypapája, Lévay Pál a rendezvény egyik vendége és összehívója.
Lévay Pál
"Abban reménykedem, hogy az idő alatt, amíg négy lágerben voltam, találkozok közületek valakivel, akivel a sors összehozott az úton."
Az országban ugyan több hadifogoly szövetség is működik, a ma már 80 évnél is idősebb világháborús veteránok nagyon ritkán találkoznak egymással, hogy beszélgessenek a közös emlékekről, a közös sorsról.
Edőcs József
"A fülem megfagyott a 20 fokos mínuszban, sütött a nap, felhúztam a sapkám. Fáj most is."
A hadifoglyok elbeszéléseiből kitűnt, hogy a fiatal generációnak is kívánnának szólni, ám - azt mondják - az egyre kevésbé hallja meg a hangjukat.
Kovács István
"Becsüljék meg egymást, tiszteljék az időseket, ne pedig lopjanak hazudjanak és lenézzék egymást. Ez nem volt tapasztalható még a hadifogságban sem."
Az évente megrendezett összejövetelre egyre kevesebben érkeznek, ám az egykori hadifoglyok ma kivétel nélkül megfogadták: ha rajtuk múlik, jövőre ugyanitt találkoznak.
