Hírek

1956. november 4-én hajnalban indult meg a szovjet hadsereg magyarországi inváziója

2025. november 05., 13:52

1956. november 4-én hajnalban indult meg a szovjet hadsereg magyarországi inváziója, aminek a célja a forradalom leverése és a demokratikus rendszer felszámolása volt. Az eseményről az 56-osok terén, valamint az evangélikus templomban tartottak megemlékezést Szombathelyen, kedden délután.

1956. november 4-én hajnalban indult meg a szovjet hadsereg magyarországi inváziója

Az 56-os forradalom leverésére és a szovjet-orosz agresszióra emlékezve az Éljen Szombathely! és az Éhen Gyula Kör közös megemlékezést tartott az 56-osok terén. Az eseményen Kozma Gábor mondott beszédet, az elesett szombathelyi forradalmárokra emlékezve.

Kozma Gábor - elnök, Éhen Gyula Baráti Kör
“Ez a nap, kedves barátaim, arra hív bennünket, hogy a forradalmak nagyon törékenyek, a belőlük kinövő demokrácia még törékenyebb, és hogy ha nem vigyázunk rá, és hogy ha nem emlékezünk az alapvetésre, tehát a forradalomra, akkor nagyon nagyon könnyen elveszíthetjük, és jómagunk is elveszítjük magunkat, a szabadságunkat.”

 

A téren 1989-ben elhelyezett emléktábla arról tanúskodik, ezen a helyen gyilkolták meg 56’ november 4-én a szolgálatukat teljesítő nemzetőröket. A jelenlévők gyertyagyújtással tisztelegtek a hősök előtt.


“Minden száz évben egyszer talpra állunk kínzóink ellen.”

 

A Szombathelyi Evangélikus Egyházközség és a Honderű Asztaltársaság az evangélikus templomban tartott megemlékezést. Takóné Hoós Ildikó Faludy György 1956, te csillag című versét szavalta, a szertartást Steindl-Papp Judit lelkész vezette. A Reményik Sándor Általános Iskola történelemtanára, Dalos Tibor beszédében rámutatott: A szabadság iránti emberi vágy örök, ami nem tűri az elnyomást. Mint mondta: A múlt mindig visszatér, és rajtunk múlik, mihez kezdünk vele.

Dalos Tibor - történelemtanár, Reményik Sándor Általános Iskola
“A magyar nép, és vele együtt Szombathely magára maradt, ahogy annyiszor a történelemben. Mégis, ebben a magányban ott volt valami felemelő. Hogy nem külső segítségre, hanem a saját erejére támaszkodott egy ország. Mert, bár a tankok legázolták az utcákat, a szívekben tovább égett a szabadság lángja, habár csendben, de kiolthatatlanul.”

 

A szertartás végén az emlékezők közös imát mondtak a megértésért, a hitért és a szeretetért. A megemlékezés a gyülekezeti teremben ért véget, ahol levetítették a Bűn és büntetlenség című, Biszku Béláról szóló dokumentumfilmet.