A magánélet megpróbáltatásai óhatatlanul átszivárognak a színpadra, miközben egy vidéki társulat tagjai Csehov: Három nővér című drámájának előadására készülnek. A Nagy Péter István rendezte Takarásban egyszerre színházi kulisszák mögötti vallomás és őszinte párkapcsolati tragikomédia.
Nagy Péter István - rendező
“Elég nagy az átjárás a magánélet és a szakmai élet között, tehát nehéz vagy nem teljesen egyértelmű más munkákhoz viszonyítva talán az, hogy éles határokat vonjon az ember a hivatása és a magánélete közé, és az ebből fakadó problémák, illetve sajátos élethelyzetek azok mindenképpen elsődlegesen tematizálódnak ebben az előadásban“
A montázsszerű dramaturgia és a metaszínházi játékosság eszközeivel megjelenített darab a próbatermek, öltözők és pszichológusi rendelők intim terében játszódik, ahol a szereposztási küzdelmek személyes drámává alakulnak, miközben barátságok és házasságok hullanak szét.
“...- Elváltok? Ez most valami vicc? - Nem, nem, nem vicc, ez van. Elválunk!...”
A kulisszák mögötti zárt világ titkai kendőzetlen vallomásként tárulnak fel a néző előtt. Ez a lemeztelenedés olykor ténylegesen is megtörténik a színpadon.
Domokos Zsolt - színész - Weöres Sándor Színház
“Nekem személy szerint nincs bajom a színpadi meztelenkedéssel. Azt gondolom, ez valóban egy kényes kérdés a néző számára, némelyik néző, csoport számára, de ha meg van indokolva, ha helye van egy produkcióban, akkor szerintem elfogadható. Én azt gondolom, hogy szerintem ebben a produkcióban meg van indokolva”
A Takarásban nem pusztán komédia, hanem kortárs látlelet a színházról mint intézményről, és a kulturális szférában dolgozók kényszerű kompromisszumairól. Sűrített megjelenítése azoknak az életkezelési kihívásoknak, amelyek egy vidéki alkotóközösség mindennapjai során előfordulhatnak.
