Szombathely történetének egyik legsötétebb napjára emlékeztek vasárnap a zsidó imaházban. A magyar és az izraeli Himnusz hangjait követően Szabó Tibor színházigazgató szavalta el Radnóti: Majális című költeményét.
Szabó Tibor - igazgató, Weöres Sándor Színház
"Lehetnének talán még emberek, hisz megvan bennük is, csak szendereg, az emberséghez méltó értelem. Mondjátok hát, hogy nem reménytelen." A megemlékezésen felolvasták Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnökének levelét, amelyben kihangsúlyozta, hogy
"emberként kötelességünk emlékezni a Szombathelyről és az országból munkatáborokba hurcolt ötszázezer zsidó előtt, akik eleinte hitték, hogy velük nem történhet meg, ami külföldön élő társaikkal igen. Hittek Magyarországban, de csalódniuk kellett."
Isten bocsánatát kérte Székely János megyéspüspök, aki felsorolta zsidó származású tudósok, orvosok, művészek nevét, akik a haláltáborokban vesztették életüket.
Székely János - megyéspüspök
- A holokauszt, ahogy hallottuk nemcsak a zsidóság történetében tragédia, borzalom, szörnyűség, fájdalom, több mint ötszázezer zsidó esett áldozatául ennek a szörnyűségnek. De ahogy hallottuk tragédiája az egész emberiségnek is. Azért is mert a zsidóság óriási kincset hordoz, az emberi történelem különleges, helyettesíthetetlen, pótolhatatlan kincsét.
A Vas Vármegyei Közgyűlés elnöke, Majthényi László kiemelte, hogy a régió milyen erős és színes volt az itt élő zsidóságnak köszönhetően. A holokauszt viszont megtörte a virágzást, ami a vármegyét jellemezte a második világháborút megelőzően.
Majthényi László - elnök, Vas Vármegyei Közgyűlés
- Eszembe jutott püspök atyát hallgatva két sor: csak az nincs, ami lehetne, csak az van, ami nincs! Ez a tragédia pontosan erről szól, a hiányról. A hiányról, a nincsről, mert generációk tűntek el, de ne személytelenkedjünk, generációkat tüntettek el, mert nem önmaguktól tűntek el és családok tűntek el.
A zsidó hitközségek számára a zsinagógák a vallási, közösségi élet színterei voltak. Ez alapjaiban változott meg a világháború végnapjaiban.
Zeitler Ádám - vallási vezető
- 1944-ben olyan valami történt, ami a zsidóságra nem jellemző, az az hogy néma csend lett. Néma csend lett: a gyerekek nem rohangáltak többet, nem mentek oda a papájukhoz. Nem mondták, hogy tati mennünk kéne, mert fáradt vagyok. A férfiak nem üzleteltek többet, nem beszéltek arról, hogy mi lesz a héten. Az asszonyok nem beszélték meg többet mit fognak főzni másnap, mert meggyilkolták őket. Olyan csend lett a zsinagógában, aminek nem szabadna lennie.
A megemlékezés a mártírok emlékművénél koszorúzással folytatódott, A szombathelyi és a Vas megyei önkormányzat, a kormányhivatal és a hitközség vezetői fejet hajtottak, majd az emlékezés köveit helyezték el a gyászolók.
