Az Apáczai Csere János életét és munkásságát bemutató színmű állt a Vasi Múzeumbarát Egylet szerdai programjának középpontjában. A drámát a 17. századi úttörő erdélyi magyar tudós és pedagógus születésének 400. évfordulójára írta - még tavaly - Schmidtné Vinczi Réka múzeumpedagógus, aki szintén Erdélyből származik. Az eseményen az alkotóval Gergye Rezső Bessenyei-díjas népművelő beszélgetett a darabról, amelynek cselekménye több idősíkon mozog. Az első a 17. században játszódik, Apáczai gondolkodásának a fejlődését mutatja be.
Schmidtné Vinczi Réka - múzeumpedagógus
„A másik sík, vagy akár mondhatnám, még kettő sík a színdarabban, az a 21. század, egy filmforgatás, hogy bele van ékelve egy filmforgatásba az ő élete, színészek játsszák el Apáczai életét, de közben a nézőket is, a mostani jelen pillanatot is hivatott a mű bevonni.”
A darab azt is érzékelteti, mit jelenthetett abban a korban Erdélyben protestáns pedagógusnak, teológusnak lenni. Apáczai úgy tartotta, fel kell emelni a népet a tudás által, ugyanis a tudományok viszik előre a lelkeket. Az ember a gondolkodással találhatja meg a helyét a világban, és így fejlődhet a társadalom is.
Schmidtné Vinczi Réka - múzeumpedagógus
„A test és a lélek problémájáról elég központi módon szó van benne és ehhez kapcsolódóan arról, hogy az ember önmaga körül forog-e, vagy pedig egy önmagán túlmutató cél felé tart és hogyan tudja ezt a kettőt, a helyes önszeretetet és a másokért való élést összeegyeztetni. Ennek megjelenik a filozófiai, vallási és hétköznapi vetülete is.”
A beszélgetés közben a színműből több jelenetet előadtak a táplánszentkereszti Létra Színkör tagjai, akik feltehetően ősszel mutatják be a teljes drámát.
