A legenda szerint a mártír püspök a szerelmeseket a keresztény szokások szerint megeskette egymással, köztük katonákat is, akiknek az akkori császári parancsok értelmében nem lett volna szabad házasságra lépni. A friss házaspárokat megajándékozta kertje virágaival. A hagyomány úgy tartja, hogy ezek a házasságok jó csillag alatt születtek.
Mielőtt II. Claudius császár idején kivégezték, Bálint a hite erejével visszaadta börtönőre vak lányának a látását. A hagyomány szerint – február 14-én búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: „A Te Bálintod.”
Február 13-15. körül volt az ókori Rómában Lupercalia, a tavaszkezdet ünnepe. A Lupercalia termékenységi rítusokból is állt, hogy kiengeszteljék a farkas alakú, rosszindulatú Lupercus istent. A papok ekkor a februa nevű kecskebőr szíjakkal ostorozták a fiatalokat, főleg a nőket, hogy a rituális verés tisztulást és termékenységet hozzon. Más források szerint kecskét áldoztak a római ünnepen a Luperci elnevezésű papok, miután ez az állat a termékenység szimbóluma volt. A leölt kecske bőréből szíjat hasítottak, és ezekkel a szíjakkal fiatal fiúk inkább csak meglegyintették a lányokat a termékenységi rítus szerint.
Ez a nap Junó istennő, a házasság pártfogójának ünnepe volt a Római Birodalomban. Ezen a napon a fiatal leányok Juno templomába mentek, hogy ott egy szerelmi jóslatot kapjanak. A fiatal férfiak sorsot húztak a hajadonok neveivel. Az így létrejövő párok egymással jártak egy ideig, és volt, hogy valóban egymásba szerettek.
Az angolszász területen e nap népszerűsége Geoffrey Chaucer, angol költőnek a „Madarak parlamentje “ című költeményére nyúlik vissza, mely 1383-ban feltehetően II. Richard király udvarában megtartott Valentin ünnepségekre készült. Arról szól, hogyan gyülekeznek a madarak épp ezen az ünnepnapon Triász, a természet istennője köré, hogy így mindegyikük társra találjon.
Forrás: Wikipédia
Angliából indult el az a kezdeményezés, mely Valentin-nap környékén minden évben egy hétig a házasság fontosságára irányítja az emberek figyelmét. Magyarországon a programot a Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz) és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa honosította meg 2008-ban. Az is kezdetektől fogva szokás, hogy ennek a hétnek mindig van egy „házaspár arca” is. Ebben az évben a szervezők választása dr. Szabó Endrére és feleségére, Nemesy Krisztinára esett. Endre és Krisztina életútja több mint huszonöt éve halad együtt; a diákszerelem érett házassággá még egyetemista korukban, húsz évvel ezelőtt. Igen aktív életet élnek: Endre orvosként dolgozik, Krisztina pedig a négy gyermek „terelgetése” mellett gyógyszerészi hivatását is ellátja, bőven elég elfoglaltságot adna számukra, ám ők vérbeli közösségi emberek is. Nem csupán szűkebb pátriájukban, a XVIII. kerületi katolikus plébánia közösségének életében vesznek részt, hanem a százezer tagot számláló Nagycsaládosok Országos Egyesületének (NOE) munkájában is, melynek az elmúlt négy esztendőben -társadalmi munkában- Endre az elnöke volt.
Forrás: hazassaghete.hu
